A Skanska reptér 100 kmre van Stockholmtól, ezzel talán a célvárostól legmesszebb lévő fapados reptér címért versenyezhet. Igy azután az utazás lényegében az egész napot elvitte.
A reptéren kezünkbe nyomnak egy Lycamobile ingyen (valamennyi feltöltött összeggel) sim kártyát, amellyel, ahogy megállapítjuk 30 fillérértt lehet percenként Magyarországra is telefonálni. A magyar számhordozást is el lehet intézni,de csak 10 nap alatt. Először komolytalannak tűnt, de nem akarjuk lecserélni a sim kártyáinkat egyelőre erre, nem telefonálunk sokat, és mi komolyak vagyunk. Egy hasonló ajálatot láttunk Ferihegyen is, majd meg kellene nézni, újabb szelek fújnak.
Némi viszontagság után - a gyenge útbaigazítások miatt - több intelligenciatesztet gyanútlan svédek egyre erősödő kollektív segítségével is sikerrel megoldva megtaláltuk a lakást, Kedves nő Éva, kedves cicával. Otthon dolgozik, és valahogy segélykérő telefonomatr sem hallotta meg. Némi pozitív visszajelzéseket, akítv figyelést bőséggel alkalmazó eszmecsere után dühöm persze elpárolgott, és némi tollászkodás után elindultunk a városba.
Södermalm közepe, Kedves sétálóutca, többsávos, aluljárós autópályából kialakítva, kellemes séta a délutáni napsütésben söröző, borozó nép között. Nem állunk meg minden nevezetességnél, csak terepszemlét tartunk. A cél többszöri bámészkodási megálló után a Gamla stan körbejárása, a parton nagy tengerjáró hajók, hadihajók (a másnapi nemzeti ünnepre készülődő szénszálas műanyagborítású), egyéb ringatózó jószágok, majd a középkori utcák, paloták. Láényegében minden be van már zárva, de tippeket kapunk, hogy hova kellene esetleg visszajönni (Királyi palota, Nobel Múzeum, egyebek).
A város azonban álmos, hideg, hiányzik a Rue Mouffetard hangulata. (Párizs, nem is tudom, hogy jött ez ide.) A nap még javában süt, este 10 előtt tűnik csak el, de még éjfél előtt is van valami derengés.
Buszra szállunk és átmegyünk a belvárosba, hangulatot és vacsorát keresni. Érdektelen nagyvárosi környezet után belebotlunk a Kungstradgardenbe, ahol gasztronómiai fesztivál keretében van meg az ürügy a sörre, borra, koncertre. Mi salátát keresünk, meg is találjuk, de a felét haya kell vizsü, olyan sok. Séta, további bámészkodás és busz hazáig, fél tizenegyre esünk be.
Érdekesnek tartom, hogy bár majdnem mindenki (jól) beszél angolul, de ehhez képest nagyon kevés angol nyelvű felirat, ismertető, hirdetés stb van. Nehéz kiszedni a fontos dolgokat a feliratokból, tájékoztató táblákból, leírásokból, prospektusokból.
Holnap nemzeti ünnep. Megyünk az események elébe, csak jöjjenek szembe.
No comments:
Post a Comment