2014. június 9. Stockholm - Drottningholm - Stockholm

Korán/korábban kelünk, egy kisebb boltban reggelit, ebédet veszünk, majd irány Drottningholm, metró+busz kombóval. Gyönyörű idő, feltűnően kevés látogató, persze még 10 előtt értünk ki. Sisakos őrök és sisak nélküli lányok jelezték, hogy a kastély zárva van mára, sajnos, nem tudtak mindenkit értesíteni. Később túristák pletykáltak arról, hogy egy hercegi kisbaba van a dolog mögött.

A színház meg a kínai kastély azért nyitva van, és a palotakert nagy részében is lehet mászkálni.
A színház. A Haydn társaságra nem vallottunk szégyent, jegyet vettünk bementünk a rövid vezetésre. Sajnos, a vezetés valóban rövid, mintegy 25 perces, és nagyon nem részletes volt, különösen a színpadtechnika maradt ki teljesen. (Szerencsére Cesky Krumlovban kikupálódtunk Malina Jánosnak köüszönhetően.) Érdekes volt viszont, hogy a gyertyákat helyettesítő lámpák lángja imbolygott, valami új találmányból kifolyólag.) A történetben itt is megfogott, hogy hogy el tudták felejteni a színházat mintegy 100 évre, hogy azután az 1920-as években "fel kelljen, lehessen fedezni, véletlenül. Hasonlónak éreztem a Vasa hajó elfelejtéséhez, de hát az persze nem volt látható az évszázadok alatt. Mégis, mintha .., fura.)

A Kínai kastély is csinos (bennük egy nekem új fogalom: ink cake, egy hagyományos szilár tinta/festék, jé), meg a hatalmas, gondozott park, a szökőkutakkal,

távcsövement használtam az IPhone teleobjektíveként

sövényekkel. Sétálgatunk, rászántuk az időt a részletekre.

Busszal vissza a metróhoz. Ebédelünk egy gyümölcsösstand mellett, Zsuzsa gyümölcsigényeit kielégítendő.
A városba vissza. Célunk a Városi múzeum volt, de az hétfőn zárva, ahogy ezt a helyszínen megtudtuk. Bánatunkban felmásztunk a Katarina liftre, bámészkodtunk egy sort, (elég ronda a belváros egyik oldala innen, de már dolgoznak a rendezésen)

 majd mikor kiderült, hogy a következőnek kiszemelt nemzeti Múzeum sincs most igazán látogatható állapotban, úgy döntöttünk hogy buszozunk egy sort. Elkeveredtünk a Karolina intézethez is, ahol hatalmas építkezés folyt, és még néhány fotogén (?) körzetet, pl., a szabadkikötőt is érintették a járatok. (Mindenütt vagy biogázbusz, vagy bioetanolbusz, vagy biodízelbusz jár. Füst persze nincs, csak egy árva gőzhajó volt képes egy kicsit füstölni.) Végül a gasztrofesztiválra mentünk, hogy zenét hallgassunk (előző alkalommal a kaja volt rossz, nem a zene), de az éppen végetért, bontoták a sátrakat. Kis esőlábak lógtak mindenfelé, ezért hazamentünk, hogy majd később leszaladunk sétálni/vacsorázni. Ebből lettek a thai levesek, ismét ragyogóak.
Szóval a mai nap olyan nyaralósra sikeredett. Ha durván akaronám mondani, kissé unatkoztunk is.
A felvidámodás érdekében itt jegyzem meg, hogy láttunk óriási  repülő hattyúkat a vitorlázás közben, ami nekünk egy nagy premier volt és szép.