Thursday, December 26, 2013

2013. december 11. - 2013. december 23.

Katonában: Heldenplatz - nem jött át nekem, biztos álmos voltam.

MŰPA - Mozart G-dúr hegedűverseny, Musszorgszkij-Ravel a kiállításról, Haydn Medve szimfónia. Kavakosz. Jó kis friss dolog volt.

Kovács Judit ajándékaként Szkéné színház - Pintér Béla: Árva Csillag. Na ez igen. 


Monday, December 9, 2013

2013. december 6. - 10. Berlin




Vonattal megyünk, Kipróbáljuk. 12 óra.
Pozsonyig üres a vonat, Prágáig degeszre tömve, Drezdáig üres, Drezdától full.

WIFI nincs, de nyugalom kényelem, még 2. osztályon is. Nyugodtan lehet olvasni. Áldozatul esett nekem Debreczeni József Fideszes rablógazdálkodás című  thriller-összefogalója. A maradék 4 óra alvás, fordítgatás, újságolvasás kávévadászat, beszélgetés. szóval jól eltelt.

Nehezen találunk ki az új csilivili pályaudvarról, Egy metró után a Branderburgi Kapunál vagyunk, ahonnan egy kis iránytévesztés után kb 400 méter gyaloglással elérünk címünkre, Arthurhoz a Wilhelmstrasse 45-be. Arthur és kedvese mosolyogva fogad, most már akkor nem küldenek mentőakciót értünk. Arthur brazil (nagyszülei menekültek a háború elől San Paoloba), de ő már 11 éve itt él, mosolygós langaléta.

A lakás lepukkant, de tiszta, új olcsó bútorok, foltos padlószőnyeg. Amúgy jó, különösen a 32 eurós árért, meg azért, hogy igazán a városközpontban van.

Lemegyünk enni, egy indiai étterem a közelben. Chicken vindaloo meg valami hasonló Zsuzsának, és mangó lassi. kissé eltelünk. Egy kis sétával igykszünk elnyomni a kaja hatását. nagyon hideg szél van, menekülünk.

2013. dec. 7.
Reggel korán egy kis fordítás, majd elindulunk sétálni, elég hideg van. Útba ejtjük a Holokauszt emlékművet http://www.stiftung-denkmal.de/,  sétálgatunk, majd a földalatti múzeumban eltöltünk még több mint 2 órát. Nagyon jól kialakított műzeum és audioguide. Elég sok megrendítő részlet.

Jewish Women Executed in Mizocs

Talán mondani sem kell.


Van mellette még egy meleg (ld később) és a Bundestag mellett egy cigány holokauszt emlékmű, amelynek a múzeum része szintén ebben az épületben van.


Kissé szédelegve továbbséta. Brandenburgi kapu, Sok giccs, de jó hangulat, szovjet, német, francia, amerikai katona pózol, berlini medve és még tucatnyi más figura. A karácsonyfa és a hanuka jól megfér egymás mellett.

Bundestag. Sajnos nem tudtam online jelentkezni látogatásra, valamiért kidobott a rendszer 2 nap múlva, úgyhogy most sorba álltunk 1 órát kb. Átfagytunk de meglett. utána egy fehér kolbász, pirított krumpli és forralt bor vigasztalt.

Ezután már késő kezdett lenni, hazasétáltunk, de még megnéztük a cigány holokauszt emlékművet, és hazamentünk átöltözni az operába. Elindulásnál eltévesztettük az irányt, a gsm megszűnt működni a telefonomon, és rossz embereket kérdeztünk a metrón az útirányról. Valószínűleg tősgyök keleieket kérdeztünk, mert a Staatsoperbe akartak irányítani, mi pedig a Deutsche Operba akartunk volna menni. ijedtünkben leszálltunk, tacóxiba ugrottunk, és pont 6 előtt odaértünk ahol kiderült, hogy nem szombatra, hanem vasárnapra van jegyünk. Ügyes.

A kedélyek lecsillapítására az Alexanderplatz karácsonyi vásárába csöppentünk, majd szusi futószalagról ettünk vacsorát, és haza.

2013. december 8.
Reggeli a házban lévő péknél, majd séta a Bundestaghoz, útba ejtve a homoszexuális holokauszt emlékművet. A kis betekintő ablakon meleg csókolózásokat, riadt, csodálkozó járókelőket lehet látni.

Bundestag. Kupolalátogatás. sajnos, vezetés nincs egyébként a házban, illetve arrra nem tudtunk jegyet szerezni. A kupola szép jó, hasznos. Lelkesen hallgatjuk az automatikus audio guide szavait. Ügyes, a felfelé menő, és a lefelé menő spirál alatt jól elmagyarázza a kilátás, az épületet, a parlamentet. A kupola teteje nyitott, ott megy ki egy kürtőn az ülésterem használt levegője.

A kupola földszintjén körbe futó fényképkiállítás az épület és a parlamentarizmus történetét mutatja. Egy kis megjegyzés  Hindenburgról, akinek az 1925-ös megválasztásától lehet számítani a demokrácia hanyatlását. A nácik 1933-ig állandó randalírozása, egyenruhás parlamenti jelenlétük, obstrukciójuk, kivonulgatásuk (Göbbels maradt benn ügyelni, nálunk Navracsics szokott volt. Hitler be se tette a lábát a Reichstagba, hatalomra kerülése után a nem is a Reichstagban üléseztek. A mintázat emlékeztet valamire. 

 Jól átfáztunk a nyitott kupolában. Hazaszaladtunk cipőt váltani, mert nekem az egész évben viselt munkavédelmi szandálra fáj a lábam. Ennek ürügyén orvul aludtunk, pihentünk két órát, majd a házbeli török büfében egy kis ebéd után buddszal a Múzeumszigetre, és a Neues Museum, egyiptomi, Szudáni stb gyűjtemény. kedvencem egy 5000 éves életnagyságú alabástrom pávián, illetve persze a gyönyörű és félszemű Nefertiti:
   


Kevés idő volt, alig 2 óra, de indulni kellett az operába. Némi próbálkozás után 3G-s telefon segítséggel most már jó időpontban érkezünk a Carmenhez. Szép előadás, pénz nincs kispórolva belőle. Michaela jobb mint Carmen, de nem baj. A negyedik felvonásra elromlik valami színpadtechnika, elnézést kérnek, majd improvizálnak. A közönség derül, de nem látszik igazán semmi különös, csak talán az, hogy a kórusok nem mozognak, hanem egy kupacban énekelnek középen.  http://www.deutscheoperberlin.de/en_en/calendar/carmen.10537513

2013. december 9.

Reggeli török módra. Séta a Brandenburgi kapuhoz. Az első városnéző buszba befizetünk gyanútlanul. Várni klell egy kicsit, addig német történelmet tanulunk a kihelyezett táblákról. Az idő vacak, köd van, és esik az eső, az abalakokon nem nagyon lehet kilátni. Az idegenvezető hadar, és unja, a mikrofont túl közel tartja a szájához, torzítva. Szóval nem érte meg. Azért látunk egy s mást. Angela merkel irodája, Államelnöki hivatal, egy csomó követség, sok modern épület. leszállunk a Múzeumszigetnél. Betérünk a nagy katedrálisba, fel és lemászunk, közepesen érdekes, de megadjuk a császárnak, ami az övé.

Pergamon múzeum. 3 óra tömény közel-keleti leletanyag Törökországtól Dél Irakig. Sok különböző nép sok dinasztia, sokezer év. Persze az Istar kapu nyert nálam.
Fájl:Pergamonmuseum Babylon Ischtar-Tor.jpg

Elfáradtunk, séta egy karácsonyi vásárba, üldögélünk egy kis forralt bor mellett, valamint egy kis tejfölös/fokhagymás mártásos pirított gombát majszolgatva. További séta, megálló egy másik vásárban, ahol még ráeszünk egy kis oldalast. Ez már nem jó, kivéve a káposztát és a sültkrumplit.

Innen már csak egy ugrás hazáig. Kis bevásárlás a holnapi vissszaútra. Otthon csomagolás, fordítás, rádióhallgatás.






Monday, December 2, 2013

2013. november 18. - december 1.

Jók voltak:




26-án Görög Sándor búcsúelőadása a Richter ebédlőjében, 55 év szolgálat után. 2,5 óráig megint richteres voltam. Ragyogó előadás. Még egy csomó ismerős is volt.

28-án Fesztiválzenekar: Mahler 9. szimfónia
29-én Lengyel Kultúra, Szent Mátrix kiállítás ( Neue Debreczenische Kunst a debreceni Lyuhász Lyácint Bt. égisze alatt)
30-án Katonában Illaberek, végig folytak a könnyeim.  Utána beszélgetés Sik Endrével

1-jén Jánosékkal Alibi Café, majd Bodzsár Márk Isteni műszak c. filmje. Nem tudtam utálni, pedig Vajna gyerek már.


Sunday, November 17, 2013

2013. november 4. - november 17.

November 7. Visszérműtét jobb lábon, probléma mentes dr. Barta László
November 9. Katona József Színház Kamra: Brestyánszky B. R. : Vörös, a szabadkai népszínházzal közösen, utána Romsics Ignác háttérbeszélgetés, és Máté Gábor mesél

November 16.  Capa kiállítás a Nemzeti Múzeumban.
Utána Jánoséknál vacsora, Bruck Péter közreműködésével

November 17. a frissen nyílt Bálnában, leánykori nevén CET kávézás Juditékkal, Várhegyi Gáborékkal



Monday, November 4, 2013

2013. október 28. - 2013. november 3.

Jók voltak:
28-án Pintér - Darvas : Parasztopera az Átriumban

30-án Mosonyi Aliz: Magyar Mesék Bodnár Erika előadásában, Katona Sufni - azért ez nem olyan kitűnő
3-án Caryl Churchill: Az Iglicz (rend: Tengely Gábor) a Bábszínház játákszíne a Katonával együtt. Kiváló Pelsőczy Réka.  Remek fordítás: Hamvai Kornél. Utána Boldizsár Ildikó Mesekutató 1 órás előadása az elfelejtett mesék bosszújáról

2-án kirándulás Gödöllő Állami Telepektől Máriabesnyőig.
Majd Fülemülében vacsora. Mákos-almás-diós nudli és maceszgomb leves. Jó.






Sunday, October 27, 2013

100. bejegyzés 2013.október 14. - október 27.

Jók voltak a két hétben:
BFZ bérleti hgv Fischer Iván, Mozart B-dúr zongoraverseny Várjon Dénes, Mozart ária Anna Lucia Richter
Csenge a második részben elaludt.

Katona: A végítélet napja, 2. eléadás. Utána Csányi Vili elemzett

Még egyszer Csengével is Chagall

okt 23. Csenge szülinapi buli és évadzáró.


Szombati ebéd Pozsonyi Sörözöben, maceszgombóc is
Alvás a Szent István park füvén

Deák Krisztina filmje: Aglaja, Bruck Péter házi mozijában

Hannah Arendt, német film: Margarethe von Trotta


Richter Szabadalmi osztály nyugdíjas baráti találkozó Mariannál . 


Wednesday, October 9, 2013

2013. október 6.

Jók ezen a héten:

Katona József színház nyílt próba . Ödön v. Horváth - A végítélet napja. Ragyogó összjáték, közös alkotás, jó buli, 2 óra egy nagyjelenetre.

Big Band Mesék a Budapest Jazz Orchestra és Náray Erika részvételével. Családi program volt unokákkal.

5-ös alá: Gravitáció 4D, Sandra Bullock, George Clooney, rend: Alfonso Cuarón


Monday, September 30, 2013

2013. szeptember 29.

Jók ezen a héten

Örkény: Tóték, románul, bukaresti vendégjáték

Fuga - A hatalom nyelve és aa nyelv hatalma
Benne:
Ingo Schulze, Katja Lange-Müller, Spiró György, Parti Nagy Lajos, Földényi László
Film: Forgács Péter: Dunai exodus
Joachim Sartorius, Nádasdy Ádám, Tóth Krisztina, Ferencz Győző, Kornis Mihály
Koncert: Ligeti György , Kurtág György, jeney Zoltán, Vidovszky László, Soproni József, Selmeczi György, Tihanyi László, Dukai Barnabás.
Kiváló: Borbély László zongorán




Sunday, September 22, 2013

2013. szeptember 22. - Budapest

Jók ezen a héten:

Arc kiállítás a Felvonulási téren

Fesztiválzenekar - Dvorzsák est, MÜPA, szept 17.

Fesztiválzenekar - Barokk est, MÜPA, szept 18.

Bigot Pavilon - Iparművészeti Múzeum, szept 17.

Chagall - Ámos kiállítás - Magyar Nemzeti Galéria A épület
 Chagall                         Ámos
Chagal: Élet





Thursday, August 22, 2013

2013. augusztus 21. Boston

Reggel Abacus sms fogad. A fájljaim betegeskednek. Megígérem, hogy holnap délután bemegyek, megpróbálok valamit tenni. 
Andrew elvisz minket Hyannisbe a busz végállomáshoz. Alig van utas, nem volt érdemes izgulni. 8:50-re Boston Déli pályaudvar. Csomagmegőrző, befizetünk egy városnéző Hop on Hop offra, és indulás. Kicsit lassan, körülményesen megy, de végülis nem bánom, a múltkori látogatást gyakorlatilag gyalog csináltam végig és ez más műfaj. Szerencsére elég sokra emlékszem, meg van nálam egy két éve szerzett útikönyv, amiből felfrissítettem tudásomat. A buszvezető rettenetesen hadar és zajos, torzít a mikrofonja, de azért valami leesik.  Most végre megnézzük az USS Constitutiont, a State Ship-et, amire nagyon büszke mindenki. Érdekes volt, de az idegenvezető matróz még jobban hadar, mert csak egy fél órája van az egészre, jelzi, hogy sajnos nem tud lassabban beszélni. Azért nagyjából átjön a mese, a mindennapi életről a hajón, a történelmi kontextusról, stb. A hajó rengeteg köteléről és mütyürjéről nem tudunk meg sokat, de az egész nagyjából rendben volt. Fényképek, mászkálás, majd egy másik busszal tovább, egy kétéltű járművel megyünk egy kicsit körbe a kikötőben. Itt a zavar még erősebb, két vezető felváltva, Boros-Bochkort játszik üvöltő mikrofonok mellett. Az utasok díjazzák, én elálmosodom és kitűzök egy alvást a közeljövőre. A következő buszvezető egy kicsit jobban érthetően mesél, kicsit megnyugszunk, művelődünk. 
A Boston Common/State Housenál leszállunk, veszünk egy marhapörköltet, egy szendvicset és kávét, majd kivonulunk a Boston Commonra aludni a fűben. Ez sikerül a fogócskázó fiatalok ellenére. 
A parkban egy sekély 10-20 cm mély vízű, sok szökőkúttal óriási gyerekmedencévé alakított, télen jégpályának használt "békaberekegő"-ben gyerekek hancúroznak a vízben.

A busszal továbbmegyünk Cambridge-be, igazából az MIT múzeumot tűztük ki célul, de a Harvard tér elvonta a figyelmünket.
A Harvard téren kedves 19 századi ruhába öltözött ingyenes vezetőt kapunk, 4 fős csoportra. A leány igen lekes, sok sztorit magyaráz, a Harvard Lampoon és a Crimson Times összecsapásairól, a College egyes  épületeiről, a menzával kapcsolatos lázadásokról, a Nobel díjasokról, stb. Nagyon élvezzük a dolgot, végül itt adunk borravalót, ami az ingyenes vezetésnél azért jó.  Láttunk egy spontánnak nem mondható  kötélhúzó összecsapást, nem tudni, kik között, de persze csak az egyik csapat győzött.
Még egy hosszú autóbuszkörút, jól érthető vezetéssel, részben ismétlődő mondanivalókkal. Ismét egy kis séta, de az idő lejáróban, tehát vissza pályaudvarra, útközben beleakadunk az itteni 56-os emlékműbe. Onnan troliból dízelessé változó busszal a reptérre, majd a szokásos események, beszállás.

Zsuzsa váratlanul, ajándékvásárlás közben elvész. 1 perccel zárás eelőtt megjelenik azért.

Tuesday, August 20, 2013

2013. augusztus 20. Chatham

Az utolsó nap Chathamben.
(Ja, a Simpsons-ra mégsem sikerült rávennem magam. Pedig Mike ott téblánolt előttem délelőtt, még a múzeumban is összeakadtunk később. De nem használtam ki a nagy lehetőséget egy író-olvasó találkozóra.)
Reggeli palacsintával kezdődik. sós töltelék nincs, de nem baj.
Mindenki az útjára kel. Strand, múzeum, vitorlázás, kagylóvadászat, akármi.
Mi elgyalogolunk az Atwood House múzeumba (korábbi látogatásról írtam 2011-es bejegyzésemben, szóval lapozzon a kedves olvasó vissza). Sok gyalogló, bicikliző, futó az úton, mi is nagy tempót diktálunk, magunkhoz képest, csökkentve a korábbi homokséta kudarcélményét. Egy fél óra alatt odaérünk, pihegünk. bent légkondi, kedves nyugdíjas hölgyek, önkéntes vezetőként, ahogy ez régebben is volt. Jó volt ismét látni a különböző gyűjteményeket, fényképeket, tárgyakat és festményeket.
Elég sokat időzünk a különböző kiállításokkal, majd visszagyalogolunk, ismét pihegünk. Andrew előkerül, és tervezzük, hogy most már igazán megyünk majd vitorlázni.
Bemelegítésként elmegyünk vacsorára valót venni a Stop and Shopba. A tegnap lefordított receptek közül a borjúpörkölt és a galuska nyert, azt fogjuk megcsinálni, de mellé egy kis paradicsomos káposztát is készítünk Zsuzsa vezérletével. 15 személyre készülünk, valahogy úgy értettük a dolgot.
Vásárlás után le kellett feküdnöm egy sürgős szunyókálásra, majd látván, hogy most már nem igazán elég az idő a vitorlázáshoz, az óceáni oldali fürdést választottuk. Ismét a már jól megszenvedett homokos part, de most egyenesen a vízhez mentünk, fáradság nélkül. A víz hideg volt, de végülis legyőztük tökéletesre sikeredett a nap, szellő, víz, minden. Jókedvűen ballagtunk vissza főzni.
Muci néni receptjét próbáljuk reprodukálni, de nem késsel szaggatjuk a nokedlit, hanem találtunk egy megfelelően lyukas grilltálcát, amivel prímán ment a dolog. Nem volt elegendő borjúhús a boltban, kellett még hozzá sertéshúst venni. Olyan megfelelően soknak tűnt a dolog. Később kiderült, hogy valószínűleg a húsok vizezve voltak, és végül nem is volt olyan sok a pörkölt.
Szerencsére tévedés történt, nem volt 15 ember, hanem csak 8-an voltunk Andrew Rutgers-es volt kollégájával, Timmel. Andrew megint akkora adagokat evett, hogy el voltunk képedve, szerintem ő ette meg az felét. Nem maradt a pörköltből semmi, de egy marék galuska, és a fél paradicsomos káposzta tovább ijesztegetni a betérő rokonokat holnap.
Egy kicsit még ejtőztünk, Timmel megvitattuk a videojátékok programozásának rejtelmeit, majd kinyomtattuk a check-in papírokat a holnapi repüléshez.
Ellievel akartunk egy kicsit sakkozni, de miután felállt a netes sakkparty, kiderült, hogy nem tud játszani, azt hitte, hogy korábban játszott valamit, és az biztos ez lesz. Nem baj, majd próbálunk valamit összehozni a neten később.

John, Tim és a  lányok fagyizni mentek még lefekvés előtt, de mi már ezt kihagytuk, és csomagolás, készülés a reggel 6-os indulásra.
Ruth-tól kedvesen búcsúzunk, megint megkedveltük egymást. Lehet, hogy jövőre Pestre jönnek meglátogatni minket is.




Monday, August 19, 2013

2013. augusztus 19. - Chatham

Ma nyugi volt. Még este beígértük a bundás kenyeret reggelire, és ez nagy siker lett, különleges finom volt a puha itteni kenyerekkel. Reggelizés hosszú idő, sok felvonásban, chatelés, teraszra ki, szobába be. Nagy forgalom, most dől el, hogy ma mikor, ki mit fog csinálni.
Andrew vitorlás hajója nem bír minden jelölttel, ezért mi - később távozók - a holnapi csoportba kerülünk. Kiürül a ház, Glen már tegnap eltűnt, Kathy ma reggel utazott haza dolgozni. Ruth maradt itthon a lánya, Catherine lustálkodását felügyelni. Catherine 13 éves, félénk leány, 2008-ban Seattle-ben már összebarátkoztunk egy kicsit. Cserkészként ebben a korban már több hetet különböző táborokban volt valamilyen szintű felügyelő (gondolom: segéd), és sok élménye volt, valami kitüntetésre is szert tett, de most leeresztett egy kicsit.
Ruth elvisz a kiszemelt programra, mégpedig egy helyi sport- és egészségközpontba, ahol uszodába, gőzfürdőbe, nagyonmeleg-vizes pezsgőfürdőbe tanyázgatni néhány órát. Egy kicsit lefekszem az egyik padra aludni, és mindjárt összeszaladt a ház, nem hitték el, hogy nem a halálomon vagyok. Zsuzsa azért tudott vigyázni a szunyókálásomra.

Séta a halászkikötőbe, nézegetjük a bejövő halászhajókat, amint kirakodják a fogást. Nekünk, szárazföldi ragadozóknak egy kicsit illúzióromboló a sok véres, részben kibelezett, megfullasztott halhulla, de a bámészkodók hangulata vidám. Jót ténfergünk, majd  a helyi büfében uzsonnázunk egy adag róseibnit illetve a híres New England Clam Chowder helyi mutánsát. Az egy adagnak rendelt krumplit nem bírjuk megenni, olyan sok, hogy a felét kidobjuk. Azért jól vagyunk, további séta a belvárosi fagylaltozóba, ahol ketten eszünk egy adagot, de így is alig bírjuk. összement a gyomrunk?

A séta folytatódik egy kis window shopping után. Otthon még mindig kihalt a környék, lassan tünedeznek fel a népek. Elintézzük az emilezést, bankszámlanézést, aktuális teendőket. Zsuzsa ledől egy kicsit aludni, én meg lefordítom Muci néni most előkerült, annak idején itt megírt 6 magyaros receptjét. Ezzel jól elvagyok, a terminológia miatt keresgélni kell. Elég jól használható volt a Google translate, meg is lepődtem.

Ruth csinálta a vacsorát, pulykamaradék, rakott káposzta maradék, és egy kis saláta, stb. Talán várták, hogy legyen még hortobágyi palacsinta is, de Zsuzsa nem akart magához térni, úgyhogy hagytuk aludni. Majd holnap. Felajánlottam a sima palacsintát, de nem volt határozott az igény szóval hagytuk. beszélgetés vacsoránál főleg Skip kalandja körül forgott, mert vitorlázás és kagylóásás közben a kikötőőrség elzavarta, nem engedte horgonyt vetni, ahol kellett volna. Állítólag az őr azt mondta volna, hogy sehol nem lehet horgonyozni Chathamben. Erre Skip nem tiltakozott, hanem - a hatóságot megtisztelve - arrébb állt, holott nyilvánvaló hogy százával horgonyoznak a hajók Chathamben.  Érdekes, hogy nem akart egy picit sem vitatkozni.

Zsuzsa vacsorázni sem jött, alszik, mint akit... Remélem, azért jól van.

Gondolkodom, hogy talán meg kéne nézni végre egy Simpson család epizódot, hátha van még valami, amit Mike-tól megkérdezhetnék. Tegnap meséltettük Mike-ot a munkájáról. A tv csatornák menedzserei egyáltalán nem szólnak bele abba, hogy mit csinálnak az alkotók. Az egyedüli mértékadó a nézettség. Vannak azért kivételek, például az Amazon.com-nak is van tv csatornája, és ott komoly megkötések vannak arra nézve, hogy mivel nem lehet viccelni (az Amazon site termékeivel, szolgáltatásaival). Ezt a művészi szabadság korlátozásnak tekinti, de úgy látszik, azért belement. A Simpson gyártásánál nagyon konzervatívak a menedzserek, nem akarnak változtatni, nehogy valami rosszabb legyen. Hiába lehetne sok pénzt megtakarítani, nem vállalják fel a kockázatot. Példa az óriási zenekar, amit lehetne csökkenteni, de nem merik. Példa, hogy a hangokat lehetne szintetizálni, de nem merik meglépni, hogy az élő szinkronhangok eltűnjenek. (A szinkronszínészek 10 millió dollárt keresnek egy évben 22 hétnyi, heti egyszeri 2 órás és egyszeri félórás felvétellel). Senki sem mer változtatni, a színészek meg közösen alkudják ki magunknak a lóvét) . Pozitív példa is van, a kézzel készített rajzok kiszínezését a filmkockákon ma már géppel végzik, de nagyon nehezen mertek átállni a kézi kifestésről. Heti 35000 képkockáról van szó. Érdekes még az is, hogy a piaca a Simpsonnak csak kb 20%-ban amerikai. Főleg Dél-Amerika a piac, ahol persze olcsóbb helyi nagyságokkal van szinkronizálva a sorozat. Ha nem csinálnák az amerikai változatot meg, csak a külföldieket, akkor sokkal olcsóbb lenne a sorozat. Ugyanez a helyzet a Jégkorszak folytatásokkal is, ami ugyancsak Mike nevéhez (is) fűződik.

Na, megpróbálom a Simpsont.
        


Sunday, August 18, 2013

2013. augusztus 18. Chatham

Hajnali kettőkor szól a telefonom, kinyomtam, azt hittem, hogy az ébresztő jelez, mert beállítottam a reggeli horgászathoz. De nem, az Abacusnak hiányoztam, elromlott az átemelőszivattyú az ebédlőben. Néhány sms-sel rendeztük a dolgot, és sikerült elaludni. Mégegyszer ébredtem, nem tudom, miért. Végülis nem késtem le az indulást.

A horgászat egy kissé messzebb lévő kikötőből indul, egy kisebb motorossal (150 le Honda motorral)).
Négyen megyünk, Andrew, Kathryn, Andrew és én. 100$/fő, 4 óra Andrew finanszírozásában. Szép az ébredő környék, hűvös van, a menetszél erős, nagy hullámokat vetünk aza amúgy csendes tengeren. Körülöttünk tucatjával vannak a hasonló szerencselovagok, vagy saját hajóban örömhorgászok. A fedélzeten 8 horgászbot, különböző technikákhoz. Kb 40 perc alatt jutunk ki a kívánt tettek színhelyére, de nem sikerül fognunk sokat, pedig szorgalmasan eresztgetjük a horgot, csalit a kb 25 m-re lévő fenékre és húzzuk vissza. A kapitány 10-15 perc eredménytelenség után helyet változtat, végül Denise-nek sikerül egy kis cápát (dogfish néven) kifognia.
Fényképezés után elengedtük. Állítólag nem elég finom, és nem volt elég nagy.
További helyszínek és próbálkozások után egy másik is akart volna horogra akadni, de kiszabadult, és nekem is valaki jól elkapta a horgomat, és tartotta is egy ideig, de aztán eltűnt. Szépen vagyunk.

Találkozunk egy kíváncsi szörnyeteggel, a holdhal (ocean sunfish)



nem látszik nagyon megnyerőnek, de kedvesen nézeget minket, billegeti az uszonyait, és lassan megun minket, elmegy.

Technikát váltunk  kb 350 méternyi dróton rángatunk egy kissé nagyobb csalit, miközben a hajó lassan halad. A rángatás némi erőt igényel, olyan edzőtermi igénybevétel. nehezen tudom elképzelni, hogy így szedném össze az ennivalómat. Ez sem nagyon sikeres.A várt bass (tengeri süllő) vagy bluefish (tengeri sügér) helyett Jelentkezik egy kis cápa, de kiemelés előtt elmenekül. Majd jön egy bluefish, amelyik ugyancsak eltűz, de kicsi is volt. Mindannyiszor Denise a hős. Andrew meg én hiába erőlködünk, van egy-két mintha de semmi sem teljesül be. Végül Kathrynnek sikere van, sokat erőlködik, mire kihúzza a kapitány segítségével.
Fényképezés, öröm, majd megy a hal haza a víz alá. Ennyi volt, fiúk. lejárt a 4 óra, igy is túlmentünk rajta. Fizetés hitelkártyával IPhoneba. Az elsimervényt az IPhone képernyőjén ejti meg Andrew. Jópofa.

Otthon Zsuzsának hűlt helye. Elment uszodába (később kiderül, hogy nincs is itt uszoda, csak azt hittük egy megjegyzésből), meg sétálni. Én alszom egy jót. Majd rágcsálok egy kis palacsintát. Johnék múzeumba mennek Brewsterbe, a Natural History Museumba, a többiek vagy sétálni, vagy akármizni. Egyedül üldögélek, várom Zsuzsát, hogy menjünk bevásárolni a rakott káposztához valókat.

Andrew és Kathy elautóznak valahová úszni, egy édesvízi tóhoz. Nem megyek, Zsuzsát várom
Zsuzsa elég későre került elő, addig szörföltem, és rádiót hallgattam. utána lementünk a ház melletti tengerpartra, megnézni legalább a vizet, és az ott akkurátusan kagylót szedő hölgyet. Mire visszaérünk, Andrew-ék is megjelennek, úgyhogy elmegyünk vásárolni. Minden megvan, Zsuzsa nekiáll főzni.
A többiek beszélgetésbe kezdenek, Magyarország, Microsoft, stb a téma. Jól elvagyunk.

A  vacsora egy idő múlva kész, rakott káposzta volt a cél, én még soha nem láttam ilyet, de végülis alig maradt valami belőle. Nagy gratulációk, mindenki jól van lakva, Andrew eszméletlen sokat evett belőle. Az asztalnál újabb részleteket tudundk meg ashow businessből, főleg Simpsan és Jégkorszak témakörben.


Saturday, August 17, 2013

2013. augusztus 17. Chatham

Reggel jó volt a rákszendvics. Készülődünk a bálnalesre. A számítógép karbantartásával végre végzünk. Beszélgetünk, lazázunk.
Indulunk Provincetownba, a félsziget csúcsán lévő kikötőfaluba, ahonnan a bálnalesre indulnak a hajók. Népes küldöttség, 12-en vagyunk, három kocsival. Andrew és Kathryn van velünk. Megállunk egy nemzeti parkban, ahol egy kis múzeum is van halászati cuccokkal, valamint a Mayflower-rel érkezett zarándokok és a bennszülöttek találkozójáról. Kiderül, hogy Kathryn 23 éves korában az Exxon Valdez katasztrófa után segített az alaszkai partok megtisztításában, majd gondolt egyet, és 5 évig ott maradt, amiből 2 évet halászként dolgozott egy halászhajón.  Érdekes történet, érdekes a csaj is.

Csúcsforgalom, lassan araszolunk. Provincetownban   különböző pékségekbe és büfékbe vezet az út. Kissé unatkozunk, olyan az egész, mint Siófok központja augusztus elején. A hajón kb 300 ember. egy órát utazunk a természetvédelmi tengerrészre. Az utazás alatt előadás a bálnákról. Elég érdekes, de sokat nem értünk a kiejtés miatt.
Megérkezünk, körülöttünk 6-8 hosszúszárnyú bálna delfinekkel körülvéve. Fújtatnak, feljönnek, eltűnnek. Mutatják a farkukat, csapkodják a vizet a mellúszóikkal. Fenségesek.
Egyszer csak nekilódulunk és egy 10 perces út után bukkanunk a kék bálna utáni legnagyobb emlős két példányára, a közönséges barázdabálnára , amely mintegy 28-30 méter hosszú. A két példányt megmérni nem tudjuk, nem ugranak ki a vízből. Áhítatos ah-zás, és általános izgatottság, elégedettség. Végre jók a fényképeim. Itt van egy tapsolós, vízrecsapós, hanyattfekvő  hosszúszárnyú.
:

A bálnázás után vissza a kikötőbe, ismét a Portugál pék, Andrew szereti, majd további helyeken különböző kajája vásárlása. Mi már nem tudunk enni.
Hazafelé beszélgetés az USA jogrendszeréről a vízummentesnek mondott amerikai belépési engedélyről, az ügyészek dolgairól, és arról, hogy peches esetben egy meleg házaspár nem tud elválni, hiába akarna. A melegek házasságát néhány államban ismerik el, de ezekben is a váláshoz feltétel, a helyben lakás. Mivel Amerikában nagy a mobilitás, kialakulhat, hogy a házasságkötés államából elköltözve már nem tudnak elválni a felek.

Közben kiderül, hogy holnap tengeri halászatra visznek, Andrew meghívott egyre, ezért uzsonnát vásárolunk a Stop and shopban.
Otthon van még nincsenek itthon, vagy már alszanak. Csinálok egy adag palacsintát, otthagyom az asztalon, majd megírom a blogot, és megyek aludni.

 
 

2013. augusztus 16, Chatham

Késői ébredés. Nyújtózkodás. Blogírás. Sajtófigyelés.

Kávévadászat végül sikeres. Én némi zabpelyhett eszem melasszal és tejjel, hidegen, Zsuzsa beleharap egy-két gyümölcsbe és kenyérbe. A teraszon kellemes beszélgetésbe bonyolódunk, small talk a köbön, de nem zavaró. Van itt bölénypásztorkodás Wyomingban (Skip így kezdte a karriert), szélsőséges időjárású államok, hogy lehet vitorlás hajóval a Nagy Tavaktól eljutni New Yorkba (számos útvonal van persze).

Előkerül Kathryn, Andrew barátnője, nagyon kedves magas, értelmes lány, feltehetően elvált, 2 egyetemista gyerekkel. Nővér (az egyedüli egészségügyi személyzet) egy Community college-ben, ahol 7000 diák van 500 dolgozóval. Nagyon sok külföldi diák jön hozzájuk, mindenkit felvesznek, aki ki tudja fizetni a tandíjat, ami kb 7-10000 dollár/év. Sokan kapnak tandíjkedvezményt, támogatást, szóval happy a helyzet. Ő a munkabiztonsági felelős is. Érdekes, de már kezdjük megszokni, hogy ott is kibírják közvetlen orvos alkalmazott nélkül.  Andrew nem magyarázza el Kathy (Kathryn Flynn, Atlantic City Community College nurse) szerepét, de a beszélgetések során nyilvánvalóvá válik, hogy senkinek nem rokona (később tudjuk meg, hogy online dating volt a kerítő Andrew és közte) . Örülünk.

A reggeli beszélgetésből kikopnak a résztvevők, az öböl látványa a reggeli, ill. már délelőti napban csodás. Látjuk Andrew hátát, a hogy a lenti kisházból megtámadja a tengert a reggeli úszására. Mi felkerekedünk Zsuzsával és besétálunk a városba, legalábbis végig a főutcán. Keresnék borotvát egy boltban, de valahogy nincs a helyén, amire emlékszem. Szóval séta, meglátogatjuk a fudge édességboltot, óvatosan kóstolunk, és mielőtt vennénk többet, önmegtartóztatva kiosonunk.
További boltocskák, galériák, sellőszobrok, kacsák, ingatlan ügynökök és különböző kávézók. A boltot nem találjuk, egyelőre maradok bajuszos, úgy látszik. Az utca végén, a körforgalomnál a WIFI lehetőség olvastán egy kávézóban veszünk egy-egy kávét és szerencsétlenségünkre egy-egy cupcake-ot, ami nekem nagyon nem jött be. Egy rövid sikeres skypeolás Kronberggel, sikertelen próba Budapesttel, majd a melegedő időben egy kisebb szabadtéri festményvásár átvizsgálása után visszamászunk a Házba. Valahogy fáradtnak érzem magam.

Visszaérkezés után jön a javaslat, hogy sétáljunk, kiránduljunk el a hajóroncs-darabhoz a tengerparton. Én örömmel vállalkozom, Zsuzsa gyanakodva követ. Végülis 3 és fél óra keménynek bizonyuló tréninggé fajult a dolog, mert a séta nagy része lágy homokban való gyaloglás volt a napon, szélben, 4 ötvenöt éves harvardos süvölvény (Andrew, Denise, Mike és a ma reggel megérkezett Glenn Moramarco [ügyész]) ütemét követve. A helyszín gyönyörű, fókák figyelnek a vízből sirályok bóklásznak előttünk, de a mezítláb a homokban módszer alattomos. Szóval jól szórakozunk, de minding egyre hamarabb nő a távolság köztünk. Az állítólag kb 180 éves roncsdarab érdekes, fa szegecsekkel készült oldalfal ácsolat, néhány deszkányi 3 bordán, némi - már hiányzó - rézszegecs zöldes nyoma. Nemrég moshatta ki a tenger, és bánatosan hever.

Fényképezkedés. Denise utálja a napot, hosszú nadrágban, pulóverben, szoknyában, kendőben, napszemüveggel, fekete ernyővel közlekedik. A fényképezkedéshez viszont fürdőruhára vetkőzik, majd ismét felöltözik. Jópofa.

Az elhagyatottnak tűnő parton egyre többen vannak, kiderül, hogy ez igazán egy kiszélesedett, magas homokpad, amelynek túlsó oldalára számos kishajó kötött ki. Megérkezik egy 10 éves forma gyerek a roncshoz. Kiderül, hogy New York-ból való, kedves gyerek. Mike első kérdés, hogy volt-e a Guggenheim múzeumban. A gyerek igennel válaszol, de persze még nem tökéletes, mert nem látta még a Turrel kiállítást. Szép. A nap egyre melegebb. Indulunk vissza. Sebességünk tovább lassul. A végére Zsuzsa teljesen elfárad. Azonnal lefekszik regenerálódni, aludni.

Andrew, Kathryn és én elmegyünk vásárolni a Stop and Shop szupermarketbe. Palacsintához valók beszerzése, Andrew úgy emlékszik, hogy annak idején nagy siker volt a palacsintát, úgyhogy megint csinálunk majd. Lobster roll (rákszendvics) holnap reggelire, valamint kaja a koktélpartira, amire ezúttal a vendégek visznek kaját. És egyebek, pl. borotva nekem.
Cathy megígérteti, hogy csinálunk rakott káposztát is, amit Ő majd megtanul.

Hazatérve készülődünk a koktélpartira. 3 kocsival megy a társaság, mi Denise és Mike társaságában jót beszélgetve, Denise idegenvezetésével a helyi látnivalókról (pl. Marconi múzeum és története).
A koktélparti lényegében házavató egy ismerős családnál, ahol mindkét odallon kibővítették az addig sem kis, közvetlenül a tengerparti fák között lévő házat. A háziak kedvesek, egy volt Eastman Kodak mérnök, aki izgul a cég csődeljárásból való kijöveteléért, mert onnan (is ) kapja a nyugdíját stb. Lányával beszélgettünk hosszabban. Játékkönyvtárat vezet, 5000 játék van raktáron, és az adott nevelési, oktatási, szórakoztatási céllal tudnak válogatni játékokat. Nincs elég pénzük, ugy a weblap, katalógus nem igazán működik, de nagyon szereti. Másik jövedelme, tessék nézni, NuSkin. Nem sokba volt, hogy engem is beszervezzen. Amúgy mindenki kedves. Férjével, és az egyéb rokonokkal ismerősökkel nem beszélgettünk, de mosolygás mindenfelé hibátlan volt.

Hazafele kiszállunk a rezesbanda koncertnél. a reggel óta letett plédek, székek benépesültek. A zenekar amerikai örökzöldeket játszik, két-három szám után váltás, a pódium köré hívják táncolni, majd 2-3 tánc után ismét leültetik őket. ez megy kb. 3-szor azután, hogy mi megérkeztünk. A tánc lényegében a gyerekek miatt van, minden szülő viszi a gyerekét szocializálódni. aranyosak, lehet szeretni őket, mindenki lelkes, mi is, bár Zsuzsa mérsékeltebben. A végén himnusz, ujjongás, taps. Sorállás a fagyizónál.

Sajnos, hazaérve már lekéstük Ellie 10. születésnapi ünnepléséről, de még egy jó órát dumálunk velük. Ruth egy kicsit cherokee indián származású is, Oklahomában nőtt fel, ahol semmi ilyesmi nem volt, mint itt a rezesbanda koncert. Ott főleg a fiúk rögbiztek, és ökörködtek autókkal, a lányok meg bámulták őket. Ez a rezesbanda kultúra inkább az északkeleti part kifinomultabb kultúrája. Texasban, ahova egyetemre jártak Johnnal,  inkább az olajipar dominált minden, a rezesbanda szerű kultúra nem volt jellemző. Szóval örüljünk, hogy látunk ilyet, de ez nem általános. Bár, szerintem, az amerikai filmekből főleg ez jön át. A fiatalabb államokban, pl Oklahomában ez nem terjedt el, ott inkább az American Graffiti típusú kultúra volt jellemzőbb. Az indiánokról szólva érdekes volt hogy ezekben az államokban akkor dúsult fel az indiánok száma, amikor 1830-ban kitelepítették őket a Mississippitől nyugatra. Így aztán jelentősen megváltozatták az ottani kultúrát és iszonyatos szegénységben éltek, sőt élnek ma is. A náluk engedélyezett kaszinókat említi John, mint jó jövedelemforrást nekik. Oklahoma egyébkén kiváló hurrikánterület, általában van a házakhoz hurrikán óvóhely, Ruth papájának egyszr elvitte a hurrikán már a házát. Évente kétszer ált lemennek az emberek az óvóhelyre, de olyan, mint idén Oklahoma Cityben, ritkán történik.

Ellie  fő ajándéka a tegnapi mélytengeri horgászat, amelynek eredményét már láttuk. A ragadozóságot nagyobb állatok megölésével tanulja a gyerek. Bár már régebb óta horgászik kisebb halakat itt az öbölben.

Azt hisszük, mennek lefeküdni, de nem, Ellie megint előbukkan, mihelyst mi eltűnni látszunk. Valószínűleg unt egy kicsit minket. nekiáll filmet nézni az Ipadjén.
Én megkérem Johnt, hogy segítsen meggyorsítani a gépemen a szoftvert, mert nem bírok vele. 2 óra alatt rendesen kigyomlálja a programokat, letört, feltölt, töröl, hümmög. Remélem nem lesz belőle baj. Az mondja, hogy az az elv, hogy minden program, amit nem ismerünk, ki kell irtani. Ha mégis kell, akkor majd le lehet tölteni. Egy két programot sikerül ismeretlenül is meghagyni, mert gyanakodom. Azért rendesen felgyorsult a gép. Fél 2, mehetünk aludni, otthagyjuk a víruskeresőt dolgozni.
















Friday, August 16, 2013

2013. augusztus 15. New York - Chatham

Nyugodt ébredés, nem sietünk sehova. a busz 11:30-kor indul. Kényelmes csomagolás, majd lemegyünk reggelit keresni. Gyönyörű idő, utcaseprés, vidámság. 4 utcával arrébb találunk egy jó kis gyorsétterem reggeliző helyet.
Főtt banán, sós waffel rántottával, sült baconnal. Kissé ízetlen, ezért teszünk rá ketchupot és juharszirupot. Próbálgatjuk, melyik jobb hozzá. A főtt banán teljesen krumpliizű.

Kulcsot az asztalon hagyjuk, metró a buszállomásig. Peter Pan busztársaság. Kellemes hely. Wifi van, lehet szórakozni, bár az IPhone mostanában gyrsabban merül le. New Yorkból kifele nagy dugók, késünk. A célhoz közeledve Andrew kérésre sms helyzetjelentéseket adok, hogy hol tartunk. Így össze tudjuk hangolni, hogy mikor ér majd Barnstable-ba, ahol majd felvesz minket.
A buszállomáson Denise-zel, régi Harvardos egyetemi évfolyamtársával várnak, élénk small talksba csapunk hazéig, de azért cserélünk érdemi információkat is. Denise 10 éves kora óta utazik anyjával, eddig mintegy 100 országban járt, hobbija az utazás. Az egyetem óta csak annak él, sosem dolgozott (most tervezik Bolívia, Atacama sivatag, Húsvét szigetek). Ugyancsak évfolyamtárs férjével (Mike Reiss-szel, aki többek között a Simpson család egyik producere és tv-show, szappan opera, sitcom író) majd csak később ismerkedünk. Minden évben jönnek Andrew-hoz nyaralni egy kicsit. Érdekes fogalmat tanulok: "Couch potato", ami lényegében a fizikai (és) sezllemi aktivitás nélküli életete élő embereket jelent. Coach potato lehet abból, aki nem csinál semmit nyugdíjba vonulás után, csak ül a tv előtt.


Megérkezünk, az előbbieken kívül  nagy csapat rokon, két évvel ezelőttről Paul, Skip unokatestvérek feleségeikkel, valamint John családjával, Priscilla nagynéni és Heather, az ő egyik lánya. Nagy koccintások, további small talks és beszélgetések. Ünneplés Ellie-nek, John 10 éves lányának, aki először ment mélytengeri horgászatra és fogott több egész nagy (10-15) kilós halat, amelyekből kettőt megtartott, és mindenki azt eszi vacsorára Heather (sütés) és Skip (grillezés) elkészítésében.
 
Kedves beszélgetésbe bonyolódunk Priscilla (Andrew anyai ági) nagynénivel és Heatherrel a Chatham-beli életről. Priscilla a nyolcvanas években költözött ide. Akkor megszűnt a mozi, de most mintegy 2 millió dolláros helyi adományból, és egy vállalkozó pénzéből újraépült/tatarozódott 10 nappal ezelőtt. Nem világos, hogy hogy fog megélni, de mindenki boldog reminiszcenciával néz a projektre. A Jaws (Cápa) Spielberg első dobással indult a szezon, ugyan senki nem látta, de örülünk. Van színház is 12 héten át nyáron, úgyhogy a társasgái együttlét alkalmai megvannak. A heti szabatéri koncert (amelyen 2 éve is részt vettem egyszer, nagy siker volt) továbbra is van, mint a helyi, vidéki Amerikai élet jellegzetes jelensége. Sajnos, nem biztos, hogy holnap el tudunk menni, mert  egy koktélpartira fog becsempészni minket is Heather, és mivel túl sok embert visz, hát csinál(unk?) egy óriási paellát és majd azt visszük.


Közben lemegy a nap, szép felhők a teraszról.

 
Andrew kijelöli a szobaválasztás korlátait, terepszemle után a lenti szobát választjuk. Ajándékokat kiosztjuk. Kedves mosoly a válasz. A csokipálinka ötlete sikert arat. Majd meglátjuk, hogy kinyitja-e Andrew és John.

Generose, Skip felesége mesél a nyugdíjas tervükről (Yachtvásárlás, nagy utazás stb. nem világos, hogy a földet is meg akarják-e kerülni. A hajó majdnem kész van, még engedélyzés alatt van).

John később kiadja a jelszót, indulunk fagyizni. Gyors sétával be a városközpontba, ahol van egy jó kis fagyizó. A legfurcsább a sütitészta (cookie dough) íz, amit választok. Nem olyan rossz.
Hazafele Mike Reiss a gyaloglótárs, kiderül, hogy Simpson, meg egyebek.Sajnos egyet sem láttam. Most egy Off-Broadway kivitelezésű darabja megy 5 előadásban. Érdekes, hogy azt mondja, veszteséges minden színház a Broadway-en, csak adományokból működik. Az ő darabja 4 szereplős, és 700 ezer dollárba kerül, amiből kb 10 e dollár marad neki.
Neten utánanéztem Mike-nek, ez igen.

Thursday, August 15, 2013

2013. augusztus 14. New york

Reggel a Metropolitan múzeumban kezdünk.
Itt sem találjuk meg hamar a kulcsot a bőségben. Belekezdünk az amerikai szárnyba, átverekedjük magunkat a Tiffany gyűjtemény nagyobb darabjain, majd belefutunk egy hangszerkiállításba (dupla hárfa, tripla hárfa, galambsíp (repülés közben jelzi, hogy hol jár a galamb).Csak ezután bukkanunk az amerikai festészetre. Azért érdekel, mint aa múltkor is, mert ezeket soha nem látjuk Európában.Kevesebb megfejteni való, szimbolikus értelmezésű kép van, sokkal többet mesélnek a mindennapokról. Rövid idő után már kávé és ebéd igényünk nőtt, gyorsan telt az idő.
Zsuzsa a japán kiállítást választja, szemezgetünk ott is, majd sorra kerülnek a polgárháborús idő festményei, egy érdekes punk kiállítás (Chaos to Couture), majd a tetőteraszon bámulunk egy kicsit. A végén egy kis néprajz, pápuák és austráliai bennszülöttek tárgyai, művei. Számos szekcióhoz oda sem kerülünk. Ennyi volt. Majd legközelebb. tele a fejünk, jól esik.

Reggel észre vettem, hogy a múzeum melletti egyik metrómegálló a Hunter college. Eszembe jutott, hogy  egy volt gimnáziumi osztálytársam, Bergou János, ott fizikus. Gondoltam, írok neki, hátha. A múzeum után jó lenne esetleg kávézni egyet. hamar jött a válasz, hogy erre sajnos nem lehet sort keríteni, nincs bent ma a College-ben. Majd legközelebb, vagy Pesten, ha arra jár.

Így hát a múzeum után a Rockefeller Center a cél. Ezúttal busszal idulunk, rémesen lassú, dehát nem sietünk, csúcsforg.
A Rockefeller center, séta mindenfelé, alul, felül, hátul, elől. Műalkotások, Lego bolt, üldögélés. Jól vagyunk. Ezután áttesszük székhelyünket a Duffy téri emelvényre figyelve a Time Square forgalmát, fényeit. Itt egy órát nézelődünk, vacsora előtt, latolgatva, hogy még belefér-e a Brooklyn-bridge átgyaloglása. Az a döntés, hogy nem, mert kb éjfélre érnénk haza.
Így marad egy könnyű vacsora a 42. utcában, leves, pizza, sajttorta.
A metró már egyedül is hazatalál.

Wednesday, August 14, 2013

2013. augusztus. 13. New York

Jaj, elaludtunk. A tegnapi napot röviden idebiggyesztem azért.

Reggel Matt Lazarral reggelizünk nem messze, Williamsburg egyik Metrómegállójánál. Matt Steve kisebbik fia. Itt tanul most orvosasszisztensnek a Pace Universityn. Érdekes foglalkozás, talán ez lehet a felcser magyarul, de ez itt nemcsak a katonaságnál működik. Hasonló van már Németországban is, meg talán Hollandiában is, de Magyarországon nem hallottam még. Kevesebb orvosra van szükség, ha bevezetik.

Az eső esik, egy kicsit elázunk, de ok.

Museum of Natural History. Eszméletlen sorok minden bejáratnál.  A Citypass most is megtérül, 3 perc alatt bent vagyunk.  Útmutatót sokáig próbáljuk megfejteni, lassan sikerül, és látunk Planetáriumokat, mozikat, kiállításokat. Érdekes volt egy Google pályázat gyerekrajzgyűjteménye a Google Doodle (tréfás Google search címlap logo); dino- és különböző szauroszok kövületei, mindenféle kihalt izék rekonstrukciói; egyed- és törzsfejlődés, genetika, emlősök; sok film (itt is és minden eddig látott múzeumban az ismeretterjesztő és dokumentumfilmet angol feliratosak, ami mindenkinek jó), többek között egy igen érdekes az Amazonas őserdei benszülöttekről; amit még sikerül kikapni, azok a közép- és délamerikai néprajzi gyűjtemény. Ott maradtunk egész zárásig.

Metróval be a Times Square-ig, Jegyet veszünk a TKTS "last minute", állítólag féláras jegyárusítónál. Némi tétovázás és nepper(?)tanács után a Chicago helyett  a Hamupipőke (Cinderella és egy kis video) Musicalre (jaj, ez is drága) veszünk jegyet, majd felmászunk az Duffy térre épített bámulda emelvényre
a tömeget, forgalmat bámulók közé, majd egy hot dog után bevonulunk a Broadway színházba.
A darab kedves, de engem nem ragad magával, Zsuzsa szereti. (Talán mégis a Chicago-ra kellett volna jegyet venni, bár azt nem kérdeztem meg, hogy az mennyibe kerül.

Színház után mégegyszer séta a Broadway-en az 52-42 utcák között (szushi+chilis bab vacsora), majd haza metró.


Tuesday, August 13, 2013

2013. augusztus 12. New York

Félig megírt bejegyzésem, mentés hiján elszállt.

Reggel, most más szokássá válik?, fél ötkor ébredek. Van idő egy kicsit írogatni,  keresgélni, gondolkodni. Reggelre befaljuk a vacsoramaradékot.
Megcélozzuk a Guggenheim múzeumot. Bizonyíték:
 Kicsit korábban érkezünk, igy benézünk a Central parkba megnézni a nagy víztározót, a reggeli futókat, a halakra vadászó kacsákat és úgy egyáltalán. Reggeli zuhé után párás levegő, izzadás. Még babakocsival futó jogger is van. Nincs kire hagyni a gyereket. A múzeum mellett álló templom egy kissé elüzletiesedett
úgyhogy belepisilünk, és átmegyünk a múzeumba.
A Guggenheim nagy meglepetést okozott, nem a szokásos képek, hanem James Turrel szeptember 25-ig nyitva lévő kiállítása miatt teljesen átalakult, rá se lehet ismerni. Az eredeti, kiállítótérként is működő rotondba egy sátorszerű bélés került, a spirálban futó emelektekről elkerültek a képek, a sátrat alulról lehet látni a fogadószinten, ahol a nép elájul a látványtól. A fénynek  ledek változó világításával totális érzék  csalódást okozó fokozásával a látogatót fejbevágja. Mi is mintegy 20 percet üldögéltünk hanyattdőlve, főleg, mert nem fértünk el a földön fekvők között.

Az oldalgalériák azért Turrel egyéb műveinek bemutatása mellett gondoskodtak arról, hogy ne kelljen elmenni egy kis "igazibb festészet" nélkül.

Művészettel jóllakva, egy aranyárú fagylalt után séta a Central parkban, majd alvás egy árnyas gyepen. Ezuttal kikerüljük a Metropolitan Múzeumot, majd holnap, vagy holnapután.

Metróval le a Battery Park végébe, kihasználjuk a Szabadság szoborhoz szóló hajójegyünket a City Pass-ból. Biztonsági szűrés,
 kedves hajó, nincs tele, de eléggé imbolyog, pedig nincs is nagy hullámzás.

A kötelező gyakorlat lényegében csak a szobor talapzatának félig körüljárását jelenti egy audio guide-dal a nyakunkban, Ellis-szigeten kis se kötünk, úgyhogy csak a neten kutakodhatunk a részben persze már közismert információk után.
(Zsuzsa hajcsavarója 110 volton nem működik) nincs idő a múzeumra, szoborba való bemászásra, de talán nem is vennénk meg rá a plusz jegyet. Az azért bosszant, hogy az

A Battery-parkban némi mutatványosnézés, majd elgyalogolunk Ground Zero/WTC/Memorial centerhez. [Érdekesség: útikönyvünkben (Top 10 New York, Panemex kft. 2012) nem szerepel a World Trade Center (kivéve egyetlen mondatot a 2001-ben záródó városkronológiában), sem a Tőzsde. amely egyetlen említést sem kapott a Federal Hall mellett). Lehet, hogy ez nem is fontos.] Még nyitva van a 9/11 Memorial Park, ismét biztonsági szűrések tömege.

Két éve jártam itt, azóta persze sok minden történt.

Szép emlékmű. A medencék körüli bronz mellvédek hűtöttek, és a melegben a párás levegőból kicsapódó vízcseppek
könnycseppek asszociációját keltik. Körbejárjuk a medencéket, olvasgatjuk a neveket.

Ismét lendületes üldögélés, prospektusolvasás. Egy új torony van lényegében kész, a One World Trade Center, 1776 láb magas.
A többi épület még vagy félkész, vagy sehol.

Már elég éhesek vagyunk, lenyomunk egy Subway szendvicset, és salátát, majd Wall Street, Federal Building és Tőzsde. Sötét van, minden a helyén, ugyan zárva, de legalább vigyáznak rájuk.
Metróval hazatérünk és ennyi a mai nap.  




Monday, August 12, 2013

2013. augusztus 11. New York

Nehezen indult a nap. Fél ötkor ébredtem. Netezés, rádióhallgatás, majd egy kis további szunyókálás. Reggelire Zsuzsa kávét varázsol és befaljuk a tegnap esti csirke maradékát.

Nagy kalandok. Sim kártya keresés a gondosan kártyafüggetlenné tett régi telefonomnak. Kinéztem a netről egy t-mobile-t, de valahogy nem akart megtalálódni. Később esettl le a tantusz, hogy vasárnap nem lesz ez egyszerű. A Metróban nem sikerül egyik kártyánkkal sem egyhetes bérletet venni, de később egy metrófelügyelő segített, és elmondta, hogy nem kell a zip kódot beírni nekünk külföldieknek, hiába is kéri a gép. Ezzel a két projekttel elvesztegettünk némi időt, gyalogoltunk egy sort, de végülis késő délelőtt már az Union Square-en voltunk. Washington szobor,
Metronome, sajnos nem jött a közepéből a gőz. Szép park,  érdekes, kedves játszótér. Gondolunk az unokákra.
Tiltakozunk a kínai Falun Gong aktivisták szerveinek illegális USA exportja ellen.
Séta tovább a Broadwayon a Flatiron Buildinghez.
A Broadway közepén sis lelkes üldögélés után séta tovább 5th Aven északra, végül eljutunk a látszólag közel lévő Empire State Buildinghez, az első kötelező feladathoz. Az ilyesmiket érdemes időnként újra nézni, emlékeim 1988 óta porosodtak, de most lefújtam róla a port. Jobban lehet érvezni az art-deco részleteket, a stresszmentes sorbaállásokat, audio guide-ot és a kilátást. Szóval még minding megérte az árát.
Nagyon izgalmas nekem az építkezés, a  410 napos építés pontos megszervezehetősége.
Ugyancsak érdekes az épület üzemetletésének modern optimalizálása.

Jóllakva látvánnyal besétáltunk a Macy's áruházba, csak futólag vetve pillantást az árukra, ebédelni, Megérkezett a New England Clam Chowder, korábbi kedvencem a Cape Codról. Zsuzsa gombalevesezik. Jóllakunk mintegy 31 dollárért, majd metrózunka a MoMa-ba. Némi bizonytalanság után megtaláljuk, és bár nem sok idő van zárásig, belekockáztatjuk magunkat. (Vettünk egy City Passt, amiben ez is benne van, és nem biztos hogy lesz mindenre időnk.) Én már jártam itt. Most sem csalódok, csalódunk. Sajnos Zsuzsa új cipője gondokat okoz, egy idő után félreül meditálni. Én lubickolok egyett, tökéletesen kipihenem magam, és gondolom, hogy megint jó itt lenni.

Hazamegyünk, elsősorban Zsuzsát pihentetni. Belefutunk egy metrópótló-busz eseményben, ahol igen kíméletlenül lopták az utasok idejét, és ők, mi zokszó nélkül...

Otthon elrendezkedés, majd lementem a kínai kifőzdébe, meg a "fűszereshez", finom vacsora majd csendes pihenő.










Sunday, August 11, 2013

2013. augusztus 10. Budapest - New York

Hát ismét indulás a tengerentúlra, ezúttal nem egyedül, hála Andrew unokatestvér nagylelkű repjegyakciójának.

Első orrbavágást Zsuzsa szenvedi el, amég félig tele lévő Lancome parfümjét nem engedték fel a gépre, mert ugyan 100 ml alatti volt a mennyiség, de az előírás szerint a 100 ml-nél ngyobb kiszerelési egységben lévő folyadékok nem vihetők fel a gépre. Zsuzsa vidámos arccal fújt magára egy szép adagot, majd vágta a kukába az egészet. Bele kellett volna tenni a bőröndbe. Tanulópénz megint, pótvizsga.

Müncheni átszállás, ládafiábó kikerülő euroinkat dollárra váltjuk, mert persze otthon az ilyesmit elfelejtettem intézni.

Átszállás 300-ad magunkkal egy Airbusba, Eseményetelen út, wc-k a pincében, kaja közepes. Zsuzsa filmeket bámul, én pesti újságokat. Hosszú idő óta először tudom zavartalanul végigolvasni a Narancsot. Váratlanul jó érzés volt. 

A születésnapra kapott Top 10 New York útikönyv is sorra kerül, átismételni a teendőket. 

Érkezés Newarkba probléma mentes. Az immigration, vám stb. mogorva, de megfelelő. Taxiba ülünk, a vártnál drágább (105 dollár, benne 5 adm rendszerjutalék ás 18 különböző autópálya és hídpénzek).

A viszonylag ronda kinézetű útvonalon, egy kisebb karambol (hátulról belénk csúszott valaki) után megérkezik Clinton Hillbe, ahol az AirBNB foglalásunk (https://www.airbnb.hu/rooms/1228492) van. Fehér ember nem nagyon látható, kivéve Billy-t, a szállásadót, aki a kapu előtt üldögél, bevezet, elmutogat minden lényegest a tiszta lakásban. Lakótárs egy indiai szoftveresnek látszó srác, Roby, aki vagy nagyon félénk, vagy nagyon bizi, de nem jön ki, csak kimorog a nyitott ajtaján. A mi szobánk tökéletes, de nincs benne szekrény. Emiatt is olcsó a szállás 40€/éj, ma semmi sem drága.

Telefon: hívásindítás 702, fogadás 210, sms küldés 168. Holnap kell valamilyen helyi sim kártya.

Taktikánk szerint egész nap nem aludtunk (én azért kétszer 10 percet a repülőn igen), hogy jetlaget egy éjszaka legyőzzük. Mivel még nem volt 10 óra este, lemetünk valami bolt után nézni, sétálni, innivalót, ennivalót.  Végül egy gyanús kínai takeaway/kifőzde
lett az egyik szerencsés nyertes, vettünk egy kisadag csirkét valamilyen módra. Nagy élet volt az utcán, Billy szerint teljesen biztonságos a környék. Mindenesetre hazaértünk, félig megettük a kisadagot, majd alvás.




Saturday, June 15, 2013

2013.06.02. Párizs

Vasárnap reggel péknel
Reggeli, presszó kávé hosszú kávé, kivánság esetén higítható egy  műanyagpohár szódavízzel. 

Croissant, forró csoki, egyebek.


A hajó a szajnán.
drága es nem elég érdekes, jobb lett volna a Bateaux-Mouche, nem a Batobus. 

A Sándor hídnál 
kiszállunk, aranyozott szobrok,



majd táncoló lányok a híd alatt. 

Séta a Champs Elysees fele, majd egy  parkon át az elnöki palota előtt, Pompidou társaségéban rajzolás.

 Egyiptomi múmia ül a padon.

Concorde tér, obeliszk, 

Tuileriák,. Csenge fáradt. nem megyünk nagyon bele, de itt egy kép felülről.

 Metróval (ez itt vezető nélküli)
 a les Halles-hoz,
 szendvicsezes,  Pompidou központ,

Gyerekrészleg, gyurmazas,  majd babakocsi bál.

Haza a kocsiért, majd utazás. Csenge elájul, alszik 2 órát.  21:30-ra Kronbergbe érünk.

2013.06.01. Párizs

Szombat, 6-kor kelés. Fáradtak vagyunk. Reggeli nincs. Loptam egy zold teát Florence-től, Iván is varázsolt otthoni teát, majd elindultunk. Reggelizni a Trocaderon egy kávéházban,
rohadt drága volt, nem kellett volna, mert az Eiffel torony lábánál voltak szendvicsesek. Mindegy, tévedtem, azt hittem, hogy ott nem lesznek.  A croissant forro csoki paros orok diadalt arat.
A Chaillot palota terasza meg mindig jó,

 közelítünk, nagy sor,

Ivan beáll, mi sétáltunk. Kiskacsákba botlunk,

 madarak ürülékébe ül Csenge, Nadrágcsere. 

Várakozás, felmászunk gyalog?

video




Fel a 2. Emeletre.
Csenge fél, de legyőzzük. Megyünk tovább.
Pisilni kell, de kibírjuk a tetőig. Szokás szerint ragyogó a látvány.
Kicsit kószálunk, majd lejövünk lifttel és gyalog.  

 Vissza a Trocaderohoz, közben szökőkutak,

Csenge megkívánja görkorcsolyát..

Metróval a Les Halles-hoz. A bevált régi cous-cousos étterem eltűnt, Libanoni kaja van, fehér fokhagymás kenocs
szürke kolbaszkakkal. Csenge hősies, de nem sokat bír belőle. 


A cukraszdaban croissant es eclair.
Ezután Pompidou központ. 

Bent nem sok érdekes,
nem terhelik Csengét nagyon, 
de kint mutatványosok.


Csenge elveszik, osszeszaladas. Mindenki keresi, Iván magán kívül. Csenge a recepciós pultnál var. Végül elrendeződik minden. Mindenki gratulál. Rendőrség lemondva. Bőgés.

Az ijedtségre séta és lepény,


















Montmartre, funiculair
Sacré Coeur és terasz,

mutatványosok, bábszínház Noé bárkájával, illetve labdazsonglőr a lámpaoszlopon
Place de Tertre, 

Csenge rajzolókkal ismerkedik,
séta a Moulin Rouge-hoz.
Metróval Notre Dame, furcsa hangszerek,

majd Szajna parti zenehallgatás. 

A hajóhoz mar késő van , megyünk haza, de gyorsan meg egy croissant és forró csoki benyomva.