Eric visz ki a reptérre, aminek a közelében van az irodája. 7 embere van a vállalkozásban és könyvelési és hasonló programokat adaptál, parametrizál kis és középcégeknek, úgy cégenként 40 számítógépig. Régen gépész?mérnök volt, de a piac elvitte ebbe az irányba. Amíg ezt megcsevegtük, kint voltunk a reptéren.
Minden simán megy, de a vegemite-eket elveszik biztonsági okokból. Még van 14,45 dollárom, némi tétovázás után veszek belőle 4 bumerángot, nem lévén jobb ötletem.
Repülőút megint kínai géppel Kantonba. Készülök az otthoni munkára, és az időközben az utazás alatt kapott és elvállalt fordítandó dolgokat Antoinette-éknél kinyomtattam és elolvasom, megtanulom, hogy majd gyorsan menjen a fordítás. Meg folytatom az új kedvencemet (Bryan Cartledge: Megmaradni – A magyar történelem egy angol szemével), amit nagyon élvezek, de lassan haladok vele. Közben a Király Beszéde megy a videón, nem nagyon figyelek oda, de amikor a csúcshoz, a háborús beszédhez érnek, akkor – fülhallgató nélkül – odanézek…. és megint – ahogy annak idején a moziban is - kicsordul a könnyem. Rémes ez az öregkori szentimentalizmus.
Kantonba érkezve egy kicsit visszavonok a múltkori lelkendezésből: a tranzitutasokkal rémesen bántak most, iszonyú lassú és hosszú beléptetési procedúra volt, teljesen úgy,mintha be akartunk volna menni Kínába. De ez igazán már nem oszt, nem szoroz. Egy kis mosakodás a mosdóban, konnektorvadászat a számítógéphez, és máris itt ülök és írom a blog szövegét. Azért free wifi nincs.
Még az este sikerül egy kicsit előre fordítani is.
Pontosan indul a gép Amsterdam felé éjfélkor.
No comments:
Post a Comment