Végülis az egész napot gyakorlatilag ott töltöttem, fél ötig nem tudtam kijönni. Fáradtság nem nagyon volt, csupán annyi, amennyit a büfében két leves elfogyasztása alatt remekül ki lehetett pihenni.
Fél ötkor kijöttem, busszal mentem le az 50. utcáig, majd onnan sétáltam, ténferegtem, ettem egy salátát.
Andrew kérése volt, hogy érjek haza 7-re, mert a barátnőjével elvisznek egy kínai étterembe.
Pontosan érkezik a vonat, Yi (ejtsd: í) kedves 35-40 éves fekete asszony. Ő is programozó, otthon dolgozik, utility programokat ír egy vállalatnál, akármit is jelentsen az. Középiskolás korában Kínából jelentkezett amerikai egyetemre, nyert, ösztöndíjat és tandíjat kapott, idejött, itt dolgozik azóta is. Siker sztory. A vacsora alatt az éppen itt lévő nyugdíjas matektanár mamája babysittel. Na, szóval nem volt most már akkor lelkiismeretfurdalásom amitaa, hogy Andrew miattam jött volna csak vissza New Jerseybe. Van más cél is. A szecsuáni vacsora (rémesen csípős, de finom) után a helyi shopping centerbe mentünk moziba (Friends with benefits - Barátság Extrákkal). Jól szórakoztunk, kedves szerelmes hülyeség, de nekem rémes volt, hogy szinte semmit nem értettem a beszédből. Hogy is lehetek fordító?
Péntek jöhet, utolsó nap New Yorkban.
No comments:
Post a Comment