2011. június 30.

Reggel 7-kor Zsinagóga. Elliot szépen szerepel. A lényeg az, hogy először most van rajta először a tefillin. Sajnos fényképezni nem lehetett. Egyszer csak a rabbi szemet vetett rám, (távolról érkezett rokon), és kihívott a tórához: tóra mutató, érintések, fonetikusan leírt szöveg felolvasása. Mindenki boldog volt. Szegény rabbi nem gondolta, hogy még soha nem voltam ilyen helyzetben. A hangulat oldott volt, tulajdonképpen csak én lepődtem meg.

A zsinagóga után közös reggeli egy kávéházban. Anthony is megérkezik.

Reggeli után Antoinette Doctorral bemegyek a városba. A városnéző Hop on Hop off busszal átismétlem a várost. A Kiszálltam a Paddy's Markets-nél, ami nagy csalódás volt, bár a különböző zöldségek megint izgalmasak voltak, de a többi sok-sok bóvli, zsibvásár. Ott ebédeltem, és a jetlag fáradsággal szépen küzdöttem. Megtaláltam a teafa fogpiszkáló lelőlehéyet, majd észrevettem, hogy elveszett az egyik hitelkártyám, az amelyikkel a buszjegyet vettem, és valszeg nem kaptam vissza. A buszra visszaszállltam, de nem találta meg senki. Igy aztán vadásztam egy internet kávéházat, és szépen töröltettem a kártyát az otp-nél, és egy kicsit böngésztem. Ezután szépeket sétáltam, múzeumokba nem mentem be, jól éreztem magam az épületek, parkok között. 4-re kijutottam az Operaházhoz, ahol előjegyeztem magamat egy látogatásra amely mintegy egy órás volt, és szépen bemutatta, elmagyarázta a belső tereket, történeteket. 3 éve nem tudtam bejutni, ezért most fentem rá a fogamat.

Félnyolcra értem Anthonyékhoz, ahonnan Bondi Beachre mentünk egy kedvenc olasz éttermükbe. A bor vittük magunkkal, itteni szokás szerint. Finom lasagna volt az én választásom, a többiek tengeri herkentyűket ettek. Családi beszélgetés, de semmi új, csak kedvesség, figyelem. A gyerekek viháncolása. Lucy szélvészkisasszony, csakúgy mint 35 éve Veronica.

Hazahoztak Antoinette-ékhez, ismét Lapsang Suchong teja, ezúttal tejjel, majd már nagyon fáradt lévén, még a skype-olásról is lemondtam, és elaludtam.