Tuesday, December 6, 2016

2016. november 6. Fatima - Batalha - Nazaré - Óvidos

Kedves idegenvezető, kisbusz, 2 portugál, egy brazil egy ausztrál. Jó csapat.


Útközben "ipari" olivamezők, parafa ültetvények.

Fatima - rémséges butaság. Iszonyú felhajtás. Jó városmarketing.
Salazar 3F-je (Foci-Fado-Fatima). Politikai manipuláció.
70 ezer ember jelenlétében megjelent Mária, de véletlenül senki nem készített egy fényképet sem.

Szépen térden másznak az emberek a misére.
Brr.

Batalha szép templom. Nagy csata emlékére.

Nazaré másik jelenés. Hegytető, kápolna, templom. De legalább süt a nap.
Ragyogó strand. Ebéd a parton az ausztrál útitárssal. (Új gondolat: Ausztráliában csak annak já állami nyugdíj, akinek nincs (elég) vagyona)).

Óvidos. Aranyos erődvároska. Római vízvezeték is, ami nincs a zútikönyvben.

Este A Baixa negyedben halvacsi.





részletek később.

Monday, December 5, 2016

2016. december 5. Lisszabon - Sintra - Cascais

Buszkirándulás. 3 kínai + 2 japán útitárs, kellemes idegenvezető.
Sintra, Capo de Roca, Cascais, és egy pici Estoril.

Hazaérés után 28-as villamos. Zsufi, és be is döglött.
De már nincs a bakancslistán.

utcakő?

Sunday, December 4, 2016

200ó16, december 4. - Lisszabon

Siralmas az eső.
A csempemúzeum volt a cél, de a kikötőnél egy futóverseny miatt nem járt a busz, emiatt kerengtünk a környéken, (Kereskedelem tere) majd gyalog sétáltunk el a múzeumba az Alfalfa negyed lépcsőin keresztül. A negyed hangulatos, szűk, girbegurba, meredek utcák, mini házak, mini lakások.
Ütközben bedobtunk egy zöldségleves + kapucsínó kombót, és mire a múzeumbe elértünk már jöhetett is a könnyű ebéd.

A csempék jópofák, és nagyon bőségesen jöttek szembe. Nem sikerült felfognom, hogy ez hogyan és miként vált ilyen nemzeti örökséggé a dolog. Mindenesetre elhihető.
Nem vártuk meg azárást, de elég becsületesen harcoltunk. A 2. emeleti Lisszabon csempelátkép a csúcs. Ez egyetlen ábrázolás az 1755 (földrengés) előtti városról.
Most nem mük a net, ugyhogy fotók később.
Busszal haza, pihi, majd garnélarák vacsora.
Séta a karácsonyi fényekkel kvilágított belvárosban.

Saturday, December 3, 2016

2016. november 3. Lisszabon

Nyugis reggel. Egyszerű reggeli a szállodában.
Kint eső, egyre erősebb, ömlik.
Kilépve az első bátorító látvány favédelem egy építkezésnél
:

Első célnak a Gulbenkian Musem adódik. Gyalog elindulunk, de az eső elijeszt.
Megpróbálunk buszt találni, de nem jöttünk rá, hogy mi merre mikor. Néhány megálló után taxival folytattuk.
A múzeum egész jónak bizonyul. Egy hatalmas magángyűjteményből lett alapítványi múzeum. A pasi az olajüzletek kezdetén szedett össze hatalmas vagyont, és ezzel elég sokat jótékonykodott és műkincseket vásárolt. Sok ismeretlen alkotó, jól elrendezett, feliratozott szép épületekben lévő múzeum. Ideális zuhogó esőre is. Egész nap ott bolyongtunk. Sajnos a kertjén az eső miatt csak átrohantunk.
Közben Catherine+Roelof skype-on hívott. Hosszú idő óta nem beszélgettünk. Nagyon jól esett.
Egy kedves kép tetszett különösen:

John Singer Sargent, Two Women Asleep in a Punt Under the Willows, 1887

És egy szobor Nicholas Pope-tól:


Végül metróval haza. Egy kis alvás az esti fado kocsmázás előtt.
Átsétáltunk a Bairro Altoba, a fogaskerekűt azért nem hagytuk ki.



Majd a Tasca do Chico low profile fado kocsma volt a soros. 3 órát töltötünk el, zsufi volt, három énekes, 


sült kolbász és sangria.


Tökéletes.


2016. november 2. Bp-Lisszabon

Délutáni Wizzair, gond nélkül. Kissé megfájdult a derekam a túl egyenes ülésben. Amúgy nagy felfedezés, hogy új alakom egész kényelmesen elfér az ülésben.
Reptérről bemenni kissé kalandos. Metró jegyautomaták nem mük. Busz nem jön csúcsforgalom. Szokásosnak tűnik jókedvűen várakozunk. A metróvonalat eltévesztjük, az esőben gyaloglunk a Here nevű app segítségével. Egyszercsak lemerül a telefon egy ház előtt. Ugyan más volt a neve, de éppen a mi szállodánk volt.
A Restauradores tér (az Protugália önállóságának 1640-es helyreállításának emléke) mellett lakunk, belváros, kellemes, biztonságos. Két szép art deco a téren. A tér és környéke grandiózis. Állítólag az 1755-ös földrengés után maradt területre épült.




Még leugrottunk egy levesre egy indiai étterembe, Szóval minden elrendeződött. Konnektor csak a fürdőszobában, de néhány hosszabbítót szereztünk, ami javított a helyzeten.

Friday, November 4, 2016

2016. november 4-6. Kárpátalja

Nov. 4.   Négyfős küldöttségünk (Matyi, Zoli, Filip és én) beásvadászatra indult.
Határátlépés félórán belül. Belépve Ukrajnába időutazás a korai magyar 90-es évekbe.
Utak elviselhetők, a kedves konténerbenzinkutak eltűntek, jó autók, és nincs köztük egy poros-koszos sem.
Első megálló Beregszász, bankautomata és pénzváltó. Felszerelkezve egy kevés hrivnyával tovább.
Az út mellett Munkács előtt egy új építésű kék/zöld/fehér/aranyozott férfi kolostor a Mindenszentekhez. 

Gyönyörű idő. Az egyik kápolna előtt szenteltvízből kerekes kút. Egy csodákat művelő elszárad növény képkeretben, állítólag húsvétkor minden évben kizöldül. 

Matyi és Filip gyorsan vesznek egy-egy orosz/ukrán nyelvű bibliát, gyűjteménybe, ajándékba.
A hangulat jó, vajon hol bújkálnak a beások?

Egy "Here map" nevű offline alkalmazással biztosítjuk a GPS-t, többé kevésbé ok, hála istennek. Lehet, hogy az offline google map is jó lenne, majd holnap.

Első célpont Obava (Dunkófalva). Eldugott falu,  egy kérdezés után útba igazítanak a cigánytábor felé. Nincs messze. Sok szedett-vedett, nagyon szegény, de tiszta ház, sáros utak, barátságos emberek, gyerekek. Szemét nincs. Az emberek alulöltözöttek, dideregnek, mezítláb, papucsban zokniban trikóban.




Sokan tudnak beásul, a cigánytelep a falu mellett egy külön beás falu. Végül némi pénzért rááll egy csapat férfi, hogy az udvaron állva megválaszolják a kérdéseket.


 Matyi szenved a felvétel minősége miatt, mert egymás szavába vágnak, ismételik, de azért rendesen dolgoznak az udvaron állva.  Zoli rendíthetetlenül olvassa fel z ukrán szöveget, a férfiak válaszolnak. Közben Filip és én az összesereglett purdékkal játszunk, és próbálkozunk kölcsönösen valahogy megérteni egymást ukrán/orosz/szlovák/magyar/beás nyelven. Mindenki nagyon jól szórakozik, csak rémes nézni a didergő gyerekeket.
Még találtunk egy kedves családot előttük, akik ugyan beásul beszéltek, de nem akartak kötélnek állni. Ől küldtek a végül meginterjúvolt férfiakhoz.
Ugyancsak találtunk egy kedves asszonyt, aki az udvaron fakanalakat csiszolt, és aki nagyon jól beszélt, de nem ért rá, úgyhogy visszamegyünk hozzá vasárnap.
A sok fényképet nem tudjuk senkinek elküldeni, mert nincs senkinek sem internet kapcsolata, e-mail címe. A legszorgalmasabb beszélő meg nem tudott írni (se).

Ezután egy másik falu, Verhnya Viznicja (Felsőviznice), kb. 20 km-re. Itt már kevés beszélő lehet, mert csak egyet találtunk, és ő sem említett többeket.  Magyarul is beszélt, úgyhogy magyarul készült az interjú, néha orosz besegítéssel. Az iszonyúan befűtött konyhában szorongva, de nagyon kedvesen, jó hangulatban folyt a dolog, nagyon kimerítette a családot. De azért a felajánlott pénzt a "nyelvóráért" nem fogadták el.



Sötétben Ungvárra a szállodába. Kellemes hely, jók a szobák, jó a borscs, és jót is beszélgetünk borozás közben. Zoli nagyon érdekesen mesél tapasztalatairól és gondolatairól. Kissé elbizonytalanítjuk a fiatalokat az élet értelmével kapcsolatban, de remélhetőleg túlélik.

Képeket majd holnap, és akkor itt fogom folytatni.
Nov. 5. Hosszú reggeli és beszélgetés. Rájöttünk, hogy nem szabad korán menni, mert az emberek nem ébrednek fel szombaton.
Első Megálló Poroskő.  Egy kérdés után rátalálunk a falu mellett lévő állítólag mintegy 4000 fős beás falura/nyomortelepre. Itt sincs nagyobb rendetlenség, csak sár mindenütt, meg hiányos ruhában didergő emberek. Még egy 2-3 éves meztelen gyerek is szaladgált körülöttünk csizmában. Mások bugyiban, zokni/papucsban.

 Végül kialakul egy kapcsolat az egyik családdal. Középkorú család, részben baptisták, fiatalos asszony, 7 gyerek. Aki otthon van, mind az ágyon ül a szülők mellett és támogatja a válaszokat. Kifejezetten érdekes a beszélgetés, az interjú persze megint ismeretlenül hosszú, a családfő egy idő után elmenekül fát vágni a hétvégére. Végül a 12 éves srác folytatta, kíválóan. Persze egy kicsit romániai tapasztalatokkal, ami részben megváltoztatta a mérést, de Matyi szerint ez nem volt probléma.
Két órásra sikeredett a dolog. Mindenki nagyon boldog volt. 


Végül kikászálódtunk az aktuális sárból, és indulás a második célponthoz, Ószemerére, ahol nem találtunk senkit, csak egy tippet, hogy Zarichovo. Ott is két kérdés után meglett a beás tábor. Ez is jól elhanyagolt, de vidám hely, megint viszonylag tiszta. 

A purdésereg szétszedi Filipet és haját. Elsőre nem tűnik úgy, hogy valaki is beszél beásul, de végül egy fiatalabb asszonyka szól, hogy az ő mamája ruminka. Na, akkor helyben vagyunk. Az idős néni világosan, csengő hangon, de kissé foghiányosan válaszolgat. Matyi megkegyelmez neki, és kb. 70 kérdésnél abbahagyja a felvételt. 
 Addig mi Filippel tartjuk a frontot, nem veszünk vesszőseprűt, nem adunk el semmit, kis kéregetést megúszunk. De igyekszünk beszélgetni. A telepbeliek állítólag az erdőben dolgoznak. Senkinek nincs internete, az iskolában nem tanulnak angolt a nagyobbak (12 év körüliek sem). Reménytelen, de mosolygós banda. Mennyi gyerek megy it is veszendőbe. Minden kb. 4. házra jut egy autó. Általában valami fedél alá állnak be vele.
Az út esőben nagyon csúszhat.
Végül elbúcsúzunk, és megyünk a következő, utolsó címre, Ókemence (Kamyanica). Nem nagyon sikerül megtalálni a gyanított beásokat. Az önkormányzat írt Matyinak egy szép levelet, amelyben beleírta az egyik beás család címét, telefonját, de ezt véletlenül otthon hagytuk a szállodában. Végülis 3-4  kérdezés után megtaláltuk a a többségi falurészbe integrálódott 6 házból álló beás társaságot, és a találomra kiválasztott ház volt éppen az, akiről írt az önkormányzat, és a család emlékezett is arra, hogy őket megkereste az önkormányzat, hogy esetleg fogunk jönni. Szóval minden tökéletes. Nagy társaságban ültünk a tisztaszobában, jó meleg volt, és pergően ment, nagy röhögések között az interjú. Majdnem végig sikerült menni az egész kérdőíven. A felénél az ukrán szöveget egy ottani leányzó olvasta Zoli helyett, lehet, hogy ez jó módszer volt, mert végül ő lett a legjobban érdekelt abban, hogy csináljuk meg végig. Azért a dolog fárasztó lett a beszélőknek, és így 4 oldal lemaradt a 22-ből.  Végül sikerült egy email címet is kapni.  Meg még egy zacskó almát is kaptunk ajándékba. Szokás szerint mindenki örül.

Hazafelé az eredményes nap után egymást ünnepeljük. A szállodából elsétáltunk egy a térképen Budapest néven   szereplő étterembe az Ung partján, de helyette már egy elegáns olasz étterem volt, a szállodához képest nagyon magas árakkal, úgyhogy vissza a szállodába. Útközben az egyik forgalmas úton találunk egy fedél nélküli aknát, jelzés persze nincs.

Borscs nekem, míg a többiek nagy lakomát csaptak, nem törődve az én kákabélűségemmel.
Gondolkozunk egy kicsit a másnapi programról. Ha nem ér rá a célszemély Obaván, és várni kell, akkor kellene egy kicsit játszani a gyerekekkel. Javaslatom az "Adj király katonát" bevezetése az ukrán közéletbe (nem törődve a háborús áthallásokkal), de a projektet függőben hagyjuk, mert gyanús, hogy ezt sárban nem lehet jól játszani. Felmerül még, hogy beás énekeket is lehetne tőlük gyűjteni, amihez egy kis provokáció kell. Ehhez felajánlom hogy énekelek majd, illetve Zolival előadjuk a Pál, Kata, Pétert kánonban. Matyi is tud beás dalokat, de nem szokott nyilvánosan énekelni. Majd meglátjuk. Sajnos az eső már eleredt, ez néz ki vasárnapra is.
Törjük a fejünket egy kicsit a dialektikai kutatás nehézségéről. Nagyon kérdéses, hogy hogyan lehetne egy fillér pénz nélkül emelni a termelékenységet.
A világmegváltás most sem sikerül, de vacsi után még egy kis viszki után alvás.

Nov. 6. Megint kedvesen felszolgált reggeli, sikerült kitárgyalni hosszabb kávékat. Jól elborongtunk a tegnap látott nyomoron, meg a feltételes múlt nehézségeiről a beás beszélők között.
A dalos ötlet nem biztos, hogy jó, mert az éneklés szimbolikus, ünnepi dolog a beásoknál is, és valószínűleg nem váltható ki, csak úgy, mint a mesék sem.
Filip nem mer visszamenni Obavára kinyomtatott fényképek nélkül, úgyhogy megpróbál egy fotoüzletet találni nyitva. Vasárnap. Ungváron. Érdekes lesz.
Hát nem sikerült. Kalandunk számos, a rendőrök nem büntettek meg, de tehették volna. Megtaláltunk egy csomó fotóüzletet zárva. Bevásárlóközpont Velmart (Walmart?), de sajnos nem csinálnak fotónyomtatást. Én kinnmaradtam, a fiúk bent elvesztek. A Velmart fő eredménye egy intenzíves fokhagymás kenyérlángos, amiből Zoli rendesen ellát nap folyamán.
Tehát vissza Obavára. Sajnos, nagyon esik az eső. Kiderül, hogy a meginterjúvolandó néni átvágott, és egy ronda hárpia szerint elment a munkácsi piacra kanalat árulni. Így leforrázva lezártuk a kutatási részt és jött a vidámság. Megpróbáltuk a „zöld piacon” megkeresni a hölgyet, de nem sikerült már? ott találni. A piac kellemes, mozgalmas kedves. Séta az esőben. Végre találtunk egy nyitott fotónyomtatót, Filip a földszinten egy banyánál készített fényképet, és megígértette, hogy megkapja a fényképet. Szóval viccből kinyomtattatta a képet az emeleti fotóstúdiós srácokkal.
Ezután irány a Munkácsi vár. Kellemes kikapcsolódás. Nem zavarnak a feliratok túlságosan. A vár többé-kevésbé rendben van.
Közepes forgalom, szép kilátás, turulszobor,
 Rákóczi családtörténei múzeum, etnográfiai gyűjtemény, ajándékbolt, a mostani háború képei. Jól eltöltjük az időt, Zoli történelemórákat tart, nagyon élvezzük.
A végén autóra kaptunk, és 1 óra alatt a határra értünk. Barabás. Várhatóan néhány óra. De rémhírek szerint az állomás 7-kor bezár, ami félóra múlva esedékes.

Nem zárt be. Túlóra. 8-ra átértünk.
Hazafelé még eszmecsere a kutatásról. Matyi arra kezdett rájönni, hogy talán a beás nyelv mégiscsak valahol román. Ebből következne egy-s-más.

Van többszáz kép. Nem fér ide. 






Sunday, October 16, 2016

2016. október 15–22. Kronberg - Brüsszel - Kronberg - csebomajo

15-én hajnali 4-kor kelés, 4 óra előtt érünk Kronbergbe.
Kis ebéd, két tonna rántotthússal. beszélgetés.
Boróka sérüléseit elemezzük az iskolai asztallal vívott csatája következményeképpen. Duzzadt ujjak szép gipszkötés, munka alól felmentve. Evribadihepi. De azért zongorázik egy kicsit, még a lábával is megpróbálja, hogy pihentesse az ujját. Jól szórakozunk.

Csenge szülinapi bulin van a McDonaldsban. Ivánnal elmegyünk felszedni a buli után, ami éppen még tart. A gyerekek a konyhában hamburgert készítenek, beöltözve, boldogan.
Utána jön a torta, majd indulás haza. Ivánnal türelmesen várunk és hallgatom a friss híreket a z iskolai eseményekről.

Otthon Csenge zongorabemutatója
után Catan-parti, egy kicsit hosszúra sikeredve, nagyon összeakadtunk, és iszonyú téglahiányunk volt.
Felszedtük a know-how-t a brüsszeli utazáshoz, kivel, mire kell vigyázni stb. A korai kelés miatt egy fél pohár bor után alvásba menekülünk.

16. Két óra alatt menetrendszerűen elkészülnek a gyerekek, úgyhogy 8 után pár perccel, a keréagydinamós új csengekerékpár megszemlélése után irány Brüssezl.
Logikai feladatokat oldunk meg, zongoramuzsikát hallgatunk, alszunk, majd kb. 1 órakor előttünk van az Atomium. Eszünk egy szendvicset megpróbáljuk az atomokat valahogy betuszkolni a gyerekek fejébe. Kétségeim maradtak. Megcsináljuk a fel-le programot. Végülis mindenkinek tetszett. Atomok, méretek, képek, kilátás. Elégedetten jutunk ki a napsütésbe. Egy kis rakoncátlankodás


Átsétáltunk a Mini Europe parkba. Nem nagyon kötötte le a kölyköket, bár némi erőlködésre sikerület néhány dolgot közelebbről is szemügyre venni és átgondolni. Zászlófelismerés, halak a medencékben. Rádiótávirányítású hajók.


Játszótér, ringlispíl.
 Végtelen sorállás egy pár rósejbniért a Quickben, majd megkerestük Ferencék házát.
Dominique egy kis hússal készült.
gy keveset meg is tudunk enni. Kiderül, hogy Dominique  nem emlékezett, hogy nem két fiú, hanem két kislány érkezik. Finom citromhabos tora érkezik még, és szerényen csak 3 szeletet esznek a lányok.

Esti mese Homéroszból a Szirének szigetéről szóló rész: Hexameterben, A MEK-ből

Kis riadalom, hogy éjszakára riasztó lesz bekapcsolva, és nem mászkálhatunk szabadon a házban.

17.  Lassú, kényelmes reggeli készülődés, majd irány a belváros. Szerencsésen otthon hagytuk az Ipad-ot (offline google maps leöltve), és az Iphone közölte, hogy ő bizony elhasználta a teljes internetes keretet (ennek - utólagmár tuom - az volt az oka, hogy a wifi otthon csak a mi szobánkban működött, a gyerekek szovbájában már átállt 4g-re és ez meghalasztotta a keretet) , szóval szégyenszemre vissza kellett térni a régi térképes városfelfedező módszerekhez.
Nagy nehezen találtunk egy parkolóhelyet, ahová legfeljebb 3 órára lehetett befizetni. Mindegy, egy szállodában kértünk egy belváros térképet, és indulás a Grand Place-ra.  

Útközben néhányszáz csokoládébolt és csipkebolt terelte el a figyelmet, amelynek a lányok szisztematikusan és önként áldozatul estek.
Boldog áldozat mert mindenütt kedveskedtek kóstolókkal.
A Grande Place szokés szerint gyönyörű, egy kis nap is sütött az aranoyzott házak csollogtak, de a téren álldolgó konflislovak, és az etehető galambok fontossága toronymagasan felülmúlta az épületekét. 


Utána Pisilő kisfiú, 
majd Pisilő kislány (Janneke Pis), 
végül egy pisilő kutya
 szobra erősen tematizálta a sétát. Az utcaközepég benyúló éttermek, sok ténfergő és további csoki és csopkeboltok nyomatékosították a programot. A gyerekek szémos kézzel-lábbal interakcióban vettek rlszt, morzsakoldulástól (galamboknak) az önállóan lebonyolított bonbonvásárlásig.

Ebéd egy waffelezőben hogy a belga invenciók újabb darabjának adjunk tiszteletet,
majd változatosság képpen a Csokimúzeum volt  a program. Itt egy elég érdekes bemutató volt a bonbonok készítéséről, meg a csoki előállításról.
Élvezettel fejtettünk meg flamand feliratokat német és (egy kicsit angol) alapon. Volt néhány aha élmény is. A múzeumban néhány video, és egyéb kiállított tárgy is érdekes volt. Ez nem akadályozta meg Borkát az elalvásban, amit az én ölemben tett meg, miközben én is bóbiskoltam egy kicsit délutáni alvásként. Úgy nézhettünk ki, mint egy csokiból faragott szobor.

Hazafelé Borka vezetett minket a térképpel, a végére egész ügyesen megtanult térképet olvasni. 

Otthon egy kis sós ennivalóval állítottuk helyre az egyensúlyt, és némi ejtőzés után elmentünk a közeli sportklubba, ahol Dominique játszott egy öreglány bajnokságban szereplő csapatban (Royal Racing Club Bruxelles Ladies). Kb. másfél félidőt bírtak a gyerekek. Dominique méltóságteljesen rombolta az ellenfél támadásait. 3:0-ra vezettek Dominique-ék, amikor eljöttünk, a vége 4:0 lett.

Este még Csenge belevetette magát a szirénkutatásba, és felfedezte a Wikipédiát, öröm volt nézni, ahogy itta, és csapongott benne. Végülis még a mitológia főisteneit, megy hasonlókat is átismételt, majd egy Hófehérkét rendelve Zsuzsától, boldogan aludtak el.

18. Nem túl korán, de azért elindultunk Waterloo-ba. A múzeum sokat fejlődött, amióta nem láttuk. Persze közbejött a 200 éves évforduló, amelynek során a csata újrajátszására is sor került sokezer ember részvételével. Sok film, fotó készült és audiovizuális orgiává alakult a dolog. 4D-s film, (ami igazából csak 3), panoráma festmény, órási fényképek, és persze az oroszlános domb.
Német nyelvű audioguide-et kaptak a gyerekek, és egész jól kezelték, használták. Semmi sietés, unatkozás nem volt, 2-re végeztünk.  A dombra nem a lépcsőn másztak fel, és egy kicsit legurultak a lejtőn, szóval jó móka volt.




Ebéd a Játékmúzeum mellett egy szendvicsezőben, majd a kissé lerobbant játékmúzeum, ami több (tíz?)ezer játékot mutat kínál szép rendetlenségben, kissé porosan. Végülis jól feltaláltuk magunkat, és 5 óra körül ki kellett szedni a kölyköket a játékiskolából.

egy varázsos tortaszeletelő

tic-tac-toe, de nem tudtuk a szabályt

mechanikus játékok bemutatója

Otthon egy kis nyugi, majd lementünk egy levest enni valahol, ami nem volt nagyon sikeres, mert félreértettem a leveseket, és csalódást okozott a borsó helyett a bableves meg a lencseleves.
Megkoronáztuk egy kis róseibnivel, majd otthon informatika óra volt egy részt Borka tanult google.maps-ot, Csenge meg a tanárjának írt egy emailt, amit helyeírásellenőrző használata után bocsátottunk útjára.

19. Reggeli kászálódás
után Oceade, egy aquapark az Atomium mellett.


Itt félünk a csúszdától egy kicsit a szaunában:

Kiugrálták magukat, gyorsan eltelt azt idő, úgyhogy mire elindultunk a Magritt múzeum felé, a csúcsforgalom miatt sem lehetett már komolyan venni a dolgot.
Emiatt aztán megpróbáltuk megkeresni az EU központját, de szégyenszemre a GPS és a dugók nem akarták az igazságot. Na majd holnap.
Haza, a szomszédban pizzáztunk, (borka rajzolt a szomszédban egyet:
majd otthon a napközben felmerült dolgok internetes felderítése, különösen a Kheopsz-piramis volt a téma, egy elég hosszú német dokumentumfilm megnézésével.
Ezenkívül még egy kis éneklést tanultunk az iskolai koncertre, majd megérkezett Ferenc, akivel egy pár szót váltottunk.
Majd holnap többet.
Irány az ágy.

20. Viszonylag korán sikerült elindulni. Magritt kiállítás. Lényegében észrevétlenül, de kitöltöttük a 3 órát. Mindenki elégedett volt. Rettenetesen sok iskolai osztály tanárok magyarázatával, még óvodások is voltak. Varázslatos volt a földön ülő figyelő gyerekek látványa.




Ez persze nem Magritt, de aranyos.

Szendvicsekért hazaugrottunk, majd vissza a Hangszermúzeumba. Ez már nem kötötte le olyan nagymértékben a gyerekeket, de azért jó sok hangszert/zenét végighallgattunk, hülyéskedtünk.
A duplazongora különösen tetszett. Sajnos nem lehetett kipróbálni egy hegedűt, ezzel adós maradt az élet Csengének. Itt egy kis spéci dologÍ:






Hazafelé egy kis fagyi, vásárlás, majd otthoni készülődés Dominique finom vacsorájára, Amíg sült a tál, addig Dominique a tahiti cápakalandjairól mesélt. 

És akkor jött a cápa...

Alexandre is megjelent, és mindenki happy volt. A gyerekek kiválóan viselkedtek. Kissé izgulunk, hogy Boróka túlette magát cikóriás, sajtszószos sonkával és igazi rózsafagyival (Boróka találta ki, hogy miből van), gyümölcstortával.
Ferenc a párizsi SIAL kiállítás után rémesen fáradt volt, hagytuk békén dolgozni menni, és ágyba dugtuk a kölyköket.

rózsasziromból készült házi szörbet





21. Összepakolás. Előtte az este megbeszélt felöltözési verseny, amelyet egy csoki reményében Boróka nyert meg, mivel Csenge feladta. Hát így persze nem tartott órákig  a készülődés. Megvan a know-how a jövőre nézve.
Királyi reggeli. Ferenc elkísér minket a bevásárlóközpontba, hogy még az utolsó tonna Leonidas bonbont megvegye,
 és hogy Márinak vegyünk tányéralátétet. Mindenki boldog, kisebb nagyobb csomagok vannak a szatyrokban. Ferenc ugyanúgy örül a gyerekeknek, mint Dominique, tömi őket bonbonnal. Hiányzik nekik az unoka.


Búcsú a ház előtt.


Végül indulás az EU negyedbe. 3 órás látogatás, megnézzük a plenáris üléstermet, és egy audiovizuális interaktív, nagyon gazdag (Parlamentarium) látogatóközpontot. Csenge alig akar kijönni. Érdekes, hogy most mindkét gyerek magar nyelvű audioguide-et kért. Csenge nagyon sokat olvasott is belőle. Mintha jobban értenék a magyar szöveget. Mindent elmagyaráznak, 24 nyelven szól minden. 


1 db berlini fal

Csenge egy Mozart nevű európaival ismerkedik
A büfében egy kis evészet, majd irány Kronberg. Fél hétre itt is vagyunk.