Monday, April 16, 2018

2018. ápr. 3-17. Mexikó - Németország

2018. ápr 3.
Gondtalan 12 órás út a Daciával. Otthon maradt a számítógép töltője. Brigi telefonon riasztva, a Média Marktból egy csodatöltő érkezett 39 euróért. Ez is megvan.
Érkezés után online becsekkolás, beszálló kártya a vallet-ba betöltve. Suspend játék, és egy kis scratch Borkával, finomítani az Ivánnak írt szülinapi Scratch programját, az ingó-bingó luftballonnal.
Némi munka várt rám, 1 óra körül végeztem.

Április 4. Erről szóljon az ének. Korai kelés, Brigi a gyerekekkel visz ki a reptérre. Végül, hiedelmeink ellenére nem hagytunk otthon semmit. Egy kis Burger King reggeli. Majd beszállás. Kellemes repülés, nincs teljesen tele a gép. Grönland csücskét érintettük, majd Észak-Kanada, fjordok, hó, tavak, jégvilág. Szikrázó napsütés. Gyönyörű. Kajával vigyázni, mindig van valami kihívás. Én egy kicsit borozok.

Az otthon letöltve hitt mexikói filmek a Onedrive-ról nem érkeztek meg, így nem sokat nézünk tableten. Internet elvben van, de 19 dollár és smucigok vagyunk.

Jó átgondolni az ingatlan ügyeket. A Kereszt utcai értékbecslés elég magasnak ígérkezik. Felmerül, hogy 3 lakásként jobb eladni. Az utazás során napokig próbáltuk megkapni az értékbecslés számláját, de valahogy mindig a levélszemét közé ment, és csak később találtam meg. A gondolkodás tovább ment, és kiderült, hogy még csak 14 éve vettük meg a házat, így egy évig még jövedelemadó köteles az eladás , bár nem tudjuk mekkora. Szóval egy darabig még nem kell Beát kitenni az elemeknek, van idő megtalálni a legjobb megoldást.

2018. április 4-5.

Dallas FW reptér nagy és amerikai, sokat kiváltanak a gépek az ellenőrzésből, de a végén az immigration officer még egyszer végigcsinálja a folyamatot. Végül tiszták vagyunk.
Marad 3 óránk. Egy kis szendvics és online mindenféle.

Letöltjük a még nem megnézett mexikói úti filmeket.

De nem jut eszünkbe a hitelkártya keret engedélyezés, csak későn, amikor már nem fejeződik be a wifi megszűnése miatt. Ennek még lesz jelentősége.
Beszállás előtt Zsuzsát megmotozzák, tapogatják, dörzsölgetik, de nincs puskapor. Két kutya is megszagolt minket.

Dallas-Cancún eseménytelen, csak feltűnik, hogy nem adnak vacsorát, csak két légypiszkot. Zsuzsa mexikói úti filmeket néz, én meg a Downsizing c. ami filmet, de nem érek a végére, leszállunk. (Visszafelé megnéztem a végét a Matt Damonnak, de nem volt nagyon jó).

Cancún unalmas, kezdünk álmosodni. Útlevél rendben. Csomag rendben. autóbérlés horror. Lassú, tesz-tosz mindenütt. WiFi-t itt se találtunk eleget. Mi is megérjük a pénzünket. Nincs engedélyezve a hitelkeret,  persze nem megy az autóbérlés. Megengedik egy gépükön a keretemelést, ami meg is van, de magyar idő szerinti érvényű, ami itt meg csak 7 óra múlva lesz, tehát most még nem érvényes. Emiatt 165 USD külön biztosítást kell fizetni. Megtörténik, állítólag vissza lehet igényelni, mert már az árban ez egyszer benne volt – nem értjük -, de az visszakérésre adott telefonszám másnap nem működik. egy számjeggyel rövidebb.
Kocsi előáll, más a rendszáma. Nem baj, kihúzzák a szerződéses papíron a rendszámot, csak az átvételi papíron marad rajta. Amúgy a kocsi jó, kis sebek vannak rajta, de feljegyzik rendesen, ami a sötétben látszik.

A „Here” alkalmazással offline hazaérünk, de 2 házzal arrébb is van egy azonos házszám, úgyhogy telefonálnunk kell. Végül megtaláljuk, Mária puszival, öleléssel fogad. Kiderül, a számítógép csatlakozónk mégsem megy be az Andrástól kapott csodadugóba, úgyhogy csak 1 telefont tudunk egyszerre tölteni. Alvás. Zsuzsa jéghideget csinál, fázom. Víz műanyag kannában, kis merülő szivattyúval lehet belőle kapni. Minden jó.

Reggel korán ébredés, kajavadászatra indulok. Hozok pár háromszögszendvicset, mert nem találok vajat a kis boltokban. Zsuzsa feketét csinál, majd útra kész.
A délelőttre admin programok. Boltok későn nyitnak. SIM kártya, sok próbálkozással. Dugaljkonverter. Pénzváltás. Fagylalt, séta.

Hipermarket, szájvíz, körömlakklemosó, egytálebéd. Kiszolgálás maszkban.
Maya múzeum. Gyanúsan külváros felé, Kukulkan (Szélisten) út, baloldalon krokodilveszélyt jelző táblák, a strandon végig húzódó luxushotellánc mögött húzódik meg, szép épület, de valószínűleg csak a turistáknak megcsinált könnyű fajsúlyú dolog, egy nagyobb romkerttel, a XII-XVI. századból származó romokkal, köztük piramissal. Leguánok kergetőznek, Zsuzsa álmos, de azért jól szórakozunk.

Egy kis lyukon (tilosazá) kibújtunk a tengerpartra homokozni. Az egymást érő szállodák miatt ez nem olyan egyszerű. Egy foghíj segít. A tenger szokásos. szép, de part menti vízben növény törmelékek úszkálnak, nem túl szép. Zsuzsa fellázad, és nem megy a vízbe.

Hazafele be akarunk menni a belvárosba, ha ilyen van egyáltalán, hogy este esetleg oda menjünk vacsizni.

Egy útkereszteződésnél baleset. Egy robogós futárt löktünk fel, neki, meg a robogójának nem lett baja szerencsére, de a mi ajtónk egy kicsit karcolódott, behorpadt. Nem világos, hogy én nem vettem észre, hogy pirosra váltott a lámpa, vagy pedig ő ugrott ki rendes futárként előbb, a többi, 4 sorban nyugodtan várakozó, és el sem indult autó közül. Még egy paraméter van, ami számít, hogy itt nincs forgalomirányító lámpa a jobb oldali járdaszegélynél, és így egy teherautó/autóbusz által takarva nem látja az ember a bal oldalon és középen fent lévő lámpát. Így a folyamatosan haladó forgalomban utolsónak átérve az indulni akarók közül a robogó ugorhatott ki. De ezt nem tudjuk tisztázni, mert a forgalom leállítása, tanúk stb. lehetetlennek tűntek. Mindenesetre, amikor felocsúdtunk, és láttuk, nincs komoly baj, akkor már zöld volt neki, és az autósok elkezdtek dudálni. Nem vitatkozott, angolul nem tudott, mosolyogtunk, kezet ráztunk. Telefonált, majd azt mondta, adjunk 35 dollárt. Adtunk 40-et. Elviharzott. Amilyen hülyék voltunk se fénykép, se adatfelvétel, még a pontos helyet se jegyeztük fel. Meg egy kört mentünk, hogy próbáljuk rekonstruálni. A 4 sávos út jobb szélén nincs lámpa. Így a folyamán haladásnál esetleg nem vettem észre a baloldali, és az útközepi felső lámpát, főleg, ha előttem busz vagy teherautó ment a hullámban. Szóval nem tudjuk tisztázni. (Később feltűnt, hogy egy csomó helyen van ugyan Alto (Állj, elsőbbségadás) tábla, de senki nem áll meg. Ez különösen rémisztő volt egy útkereszteződésben, ahol sokan, és lassítás nélkül vágtattak át egy vidéki városnegyedben Playa del Carmenben. Amúgy nem bántó a forgalom, nagyon sok helyen van komoly fekvő rendőr le hűteni a forgalmat. Meg a többsávos távolsági autóutakon, autópályán is. Ezenkívül meg rendőri ellenőrző pontok is vannak, sokszor kell lassítani, megállni. Jobbkezes szabály működni latszik.)

Este zuhanyozás után lementünk vacsizni. Sangria és hagymaleves, gnocchival. A sangria borzalmas. Végre elfáradtam, hamar elalszom. Az akklimatizálás könnyű volt, egy nap alatt.

2018. ápr. 6.
Reggel irány Chichen Itzá felé. 10-re érünk Zsókáék szállodájába a Hacienda Resortba. A recepció szerint nincsenek otthon. Várunk, kávé. Szép kerti környezet. Zsókáék előkerülnek, indulunk az Ik Kil cenote-ba. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Cenote
Látványos, függőleges falú köralakú, mély lyuk, benne 50 m mély víz. Lehet úszkálni, ugrálni. Szerencsére még nem érkezett meg a nagy tömeg, jól lubick. Nem túl hideg, jópofa a be logó gyökerek, sokan ugrálnak be a sziklafalba épített lépcsőről. Amilyenek vagyunk, ezt is hamar megunjuk, megyünk fel sütkérezni.

Ebédelni megállunk egy Tripadvisor által ajánlott helyre, amely 7 dollárért ad egy svédasztalos kaját egy hatalmas, többszáz fős teremben, nagyon enyhe kultúr- (tánc-) műsorral. A minőség feledhető. Népviselet matyószerű, de fehér alapszínnel.

Vissza a szállodába. Kávé, és várjuk az idegenvezetőt.
Az idegenvezető a szálloda zenekarában énekel amúgy, de vállal vezetést is. Vele megyünk a romvárosba. Zsokék már láttak délelőtt, de a vezetés miatt visszajönnek ők is.  A várost 3-szór építettek újra, mindig egy kicsit arrébb. A legrégebbi rész nincs rendesen restaurálás meg, az épületek homlokzatán látszanak, de nem jól kivehető a domborműves maya kód. Sehol nem lehet bemenni, és megnézni az állítólag szebb festményeket. Kiírás kevés van, inkább érezni lehet az áhítatot, és hasznosítani a YouTube-on letöltött videókból tanultakat. Az idegenvezető szövege sokszor olyan, mint a boroscimkéké, nem kifogástalan az angolja, sem a mi hallgatásunk. Furcsa, hogy a néhány száz éves múltból itt maradt romokat teljesen benőtte az dzsungel, és csak az 1800-ás években fedeztek fel azokat. Az őslakosok leszármazottjai itt maradtak, csak a vezetők, az arisztokrácia tűnt el a spanyolok, a mexikói (ez mi is) hatalom nyomására. Szóval a kultúra eltűnt, az emberek itt maradtak.  Furcsa egy dolog. Ha nálunk képzelnénk el, hogy az egri vár a csata után 300 évvel lett volna csak újra felfedezve. Szóval a maya társadalom nem volt elég stabil, ellenálló, a kultúra túl merev volt, talán nem is egy népé, hanem csak az uralkodóké volt.
A romok szerkezete, szerepe európai szemmel exotikus, és túl misztikus. A középkorban ez nálunk fura lett volna. Fura, hogy a csillagászati ismeretek ilyen fejlettek voltak, állítólag a matematika is, de erről most nem tudtunk meg semmit, csak azt, hogy a nulla bevezetése itt megtörtént.
Mindenesetre a kétségtelen érdekesség és értékeket mellett erős ország marketinget érzek a maya romok, kultúra ügyében. A jelenlegi maya népesség elnyomása elég evidens, a kultúra ápolásának a romok promotálásán kívül nem sok nyomát észleltük. Például mai maya hírességekről, mai maja kultúráról nem látszik sok említés. Később a könyvtárlátogatásnál a talált két könyv is inkább ézt igazolja. Szóval a folytonosság nem érezhető. Nem tudom, hogy az aztékokkal mi a helyzet, de hasonló lehet a helyzetük, nem ezen a területen éltek. Az inkák meg itt nem játszottak szerepet, ne: tudok róluk semmit. Sok internetezesre lenne szükség. 
Nagy hőség van. Szédelgünk, de nem adjuk fel. A főpiramis, a labda játékok tere, a hősök temploma kiváló. Jóllakunk. Visszagyalogolunk a szállodába egy gyönyörű medencében kis frissítő fürdésre, majd szépen haza indulunk. Útközben a faluban megállunk és a péknél némi biztonságos kaját magunkhoz veszünk, majd uccu neki.
Nem emlékszem, hogy vacsorázunk volna.

2018. ápr. 7.
Vízalatti múzeum (a Kukulkan sugárúton, de be van zárva felújítás miatt) helyett Tulum. Másik híresebb maya város, ez is főleg a 12-16. Századból. Szépen mutat a sziklaszirten, és szépen kirajzolódik a nagy tér. Kiírások alig, és azok is ismétlik magukat. Az egész hatása jó, megint nem lehet sehova se bemenni. Viszont van strand le lehet menni a partra. Sok a leguán. Lehet sétálni, beszélgetni. Ha nem lenne nagyon meleg, kifogástalan lenne.

Nagyon meleg van. Sok árus, végre lesz sombrerom.
Az épületek a parti sziklán. szép, de már nem újdonság annyira.

Most először érzem kellemetlennek, hogy vannak munkáim. Nehéz átlátni az időzónákat, és hamarabb is elfáradnak, meg annyi minden leköti a figyelmem. De azért túljutottak a feladatokon, és csak módjával fogadok újat, hiába rimánkodnak a kedves kollégák.


2018. ápr. 8.
Választási rádióhallgatás. csomagolás. Reptérre a kárbejelentés miatt. Kiderül, hogy a biztosítás minden fedez. Akkor jó. A választási hírek lassan romlanak.
Délre érünk a szállodánkba. A szoba csak 4-re lesz kész.
Találkozunk Patríciáékkal, Zsókáékkal. Közös ebéd. Gyerekek megközelithetelenek, kissé idegenek vagyunk.
Kivárjuk a szoba kijelölést, de egy kicsit türelmetlenül meg sürgetnek, fel ajánlanak egy másik szobát, ami nem a tengerre nem de ezt nem kérdeztük meg előre, szóval lehet, hogy a türelmetlenségünknek az eredménye. Beköltözünk, Zsuzsa pakol. Rém hideg van, légkondicionáló abnormalisan erősre állítva.
Séta, alvás, vacsora. Közösen. Beszélgetés kissé nehézkes. Jelen vannak Zsókáék (2), Patríciáek (6), Robinék (2), Nick (andrew bátyja) és gyerekei (6,sajnos a felesége nemrég halt meg rákban), Kumar (Andrew Patricia főnöke) és családja (3) és mi (2).
Kultúrműsor, igazából standup zsonglőrködő senki. Otthagyjuk.

2018. ápr 9.
Botanikus kert Zsókáékkal, a közelben. Szeretnek madárlesre járni. Itt most a madarak hallgatnak a melegben, de azért érdekes. Miniméhkas, függőhíd, mangrove erdő, kilátó. Kellemes természet, sok leguán.
Délután alvás, vizezés. A tengerparton növénydarabok úszkálnak, nem túl esztétikusan, de vannak munkások, akik egész nap ezeket takarítják, kissé reménytelenül.
Este vacsora Andrew-val és Patríciával. Kicsit túl sokat beszéltem.

Még lenyomunk egy tekilát és kész.

2018. ápr 10.
reggeli lusta, alvás. Munka, de lassan haladok.
Tengerpart, maya napimádás. Strandebéd. Spa (ún. hydrotherapy circuit, szauna, gőz, vizek, unalmas. A szobában megint fázom, Zsuzsának melege van. (Később rájöttünk, hogy minden nap a takarításnál beállítják a légkondit 18 fokra, amit mit persze felszabályozunk 26-ra, de minden annyira át van hűlve, hogy alig segít. Ezzel kell együtt élni, úgy látszik). Vacsora tekila aperitiffel a strand és az uszoda között, de most nagy svédasztalokkal és sok pincérrel, vendéggel. Mexikói kultúrműsorral. Szép ruhák, szép táncok. Happyness.

2018. ápr 11.
Reggeli után kocsival Playa del Carmen. Rendes kis szegény városka. Feltehetően az idegenforgalomból élnek. Szegényes házak, nagy terület. Egy könyvtárba megyünk ismerkedni.
Tágas épület. 10 dolgozó, 2 olvasó, de rövid idő után azok is elmennek. Öreg könyvek, elavultnak látszó lexikonok stb. a referenciapolcokon. Összesen 15 e kötet. Katalógus papíron, de gyanúsan sok sornyomtatóval készült karton, kevés könyvre. Csak névszerinti a katalógus. Maja arcú hölgyek mosolyognak, ismeretlen feladatokkal megbízva, és lényegében tétlenül. Jóindulatúan szemlélnek minket, hogy mit is akarhatunk. Angolul senki. Spanyolul dadogunk. Előkerül két maja nyelvhez kapcs könyv, egy szótár és egy nyelvkönyv. Van egy terem, adománykönyvekkel. külön jegyzék van hozzá, de nincs kéznél. Soroskönyve virít az egyik polcon.
A hónap könyve Kundera a lét elviselhetetlen izéje
Előkerül egy angol nyelvtanár, aki egy forradalmi gyors módszerrel tanít (tanítana), de nem nagyon érdekli az embereket. Egy kicsit beszélgetünk a majákról, az elnyomásukról. Nem boldog a pasi. Ő nem maja, hanem valamilyen más kisebbség, nem árulja el.
Az egyik könyvtáros felajánlja, hogy délután a férjével beszélgethetünk angolul, adja is telefonon, de ez nekünk már az esküvő miatt nem fér bele.
Ebédmeghívást a pasi nem fogadja el.
Megyünk a piacra. sok-sok kis koszos bolt, mosolygó emberek. Próbálunk valamit venni, de  aruhák, trikók nem szépek.
Séta után kocsiba ülünk, elindulunk Yucatan belseje felé, de az egy fizetős autópályára vezetett. Vissza a városba. Hipermarketszerű raktáráruház, tekilavásárlás, majd egy Subway szendvics és haza.

Otthon rápihentünk a zesküvőre, mert nem volt szükség ránk a gyerekek figyelmének az elterelésére.

Esküvő a tengerparton felállított sátorszerű izében, előtte 22 szék, a homok szélétől fehér vászonnal takarva. Én vagyok az egyetlen nyakkendős. Mindenki nyers színű frissen csináltatott öltönyben, a hölgyek krémszínben pompa.  A fiúk, papák, vőlegény tornacipőben, menyasszony mezítláb. Ünnep vezető hölgy szépen beszél. Andrew és Patrícia is szép szerelmi vallomásos és ígéretes beszédeket tartanak szépen a mikrofonba. A gyűrűket a fiúk által vezérelt távirányító autók hozzák.  Óriási fényképezés, nem tudom, fogjuk-e látni az eredményt. Átvonult k a vacsora helyszínére, a privát medence melle. Finom vacsora. Beszédek. George, Andrew, Nick, Lily. Mindenki nagy sikert arat. Vacsora után beszélgetés, majd táncmulatsággá alakulunk. Zene konzerv, de jól válogatva. Mi is bekapcsolódunk. Láthatóan mindenki nagyon igyekszik a 10 gyerek közötti kapcsolatokat erősíteni, mivel egyébként ritkán találkoznak. Andrew és Patrícia nagy show.t csinálnak, mindenki bulldog. Majdnem éjfélig tart a buli. Sok tekila és egyéb lé fogy.


2018. ápr 12.
Reggelinél szendvicskészítés. Busszal és két kocsival Nick szervezésében és ajándékaként hajókázni, sznorkelezni és strandolni megyünk mindahányan.
Igencsak szép zöld helyenként a sekély tenger. A katamarán szépen ring. A vállalkozók kapnak felszerelést, majd be a vízbe. Néhány méteres a mélység, jól látszik minden. Egyes helyeken sok kis hal, van közöttük néhány díszes is. Van egy pár szobor is a víz alatti múzeumból, de nem nagy Dürer, csak turista fogynak látszik. Van egy kis áramlás, de nem szakadunk nagyon el egymástól. Ez addig van így, amíg nem indulunk vissza a hajóra, mert a békauszonyok nekem nem engedelmeskednek. Próbálok utánuk úszni, de ez valahogy nagyon gyatra, főleg a mellúszás tud valamit segíteni, de a mentőmellény visszafog. Végül küldenek egy mentőexpedíciót, és ráhúznak a hajó kilógó vezetőzsinórjára. Sikerről nem beszélhetünk. Végülis láttam néhány száz halat.

Szóval jó volt.

Utána az Isla de Mujeres. Fehér homokos strand, uszodaszerű tiszta vízzel. Gyerekek hancúroznak, és aludtam egy jót a napon, de ingem és sombrerom megvédett. Utána beugrottunk a városba körülnézni. Valamilyen kendőket bírtunk venni (jó alkudtunk, de egy darabot kicsent a végén a hölgy a csomagból, feltöltöttük a SIM-kártyát.
Hazafelé még gyönyörködés. Utána autóval még haza, Robin és Christine panaszkodik egy kicsit a bevándorlókra, és mesél a helyi (tory) kisvárosi politikai képviselet lehetőségeiről. Interneten vannak közvélemény felmérések, és azokban részt szoktak venni.

Vacsorára Robin és Christine romantikus vacsorára ment a tengerpartra, mi meg az elegáns Cibu étterembe. Elegáns, de semmi különös. Finom levesek, valami omlós csirke és vega lasagne. Az biztos, hogy ha külön ki kéne fizetni, sose mentünk volna be.

2018. ápr. 13.

Reggeli után indulás a delfinekhez.
Kb. 10 kmre délre, kisbusszal megyünk, 3 kanadai gyerek Robin és Christine otthon maradt, George and Zsóka Contoy-ra mentek, meg az Isla de Mujeresre chilit venni.

Delfinek. Semmit sem szabad bevinni. Tehát csak az általuk készített fényképek lehetségesek, erről majd később.
Két csoport 5 és 7 fős. Mi a 7 fősbe kerültünk Kumarral, Sheilával, Diával (Kumar indiai, Chennaiból, most Andrew főnöke, mióta Andrew lemondott a vezetői posztjáról. Asszem Patríciának is főnöke. Felesége kedves, érdekes módon semennyire nem tud táncolni, meg fél az úszástól, Dia meg alányuk, Johnny osztálytársa, egy kis fekete viháncoló kisördög, nagyon aranyos), Branwynnel és Victoriával (ők Nick lányai, a másik 3 gyerek otthon maradt Robinékkal), delfinsimogatás, delfinpuszi, mosolygás, körbeúszás, fröcskölés, átugrás, talponlökés, illetve Zsuzsának delfinuszonyba kapaszkodással úszás, éneklés, fröcskölés, integetés, tapsolás stb.

Jól kiszórakoztuk magunkat.
Ezután fotók/video.  Szépek, de kiderült, hogy 450 dollárt kérnek a teljes felvételért, amit rémülten nézünk. majd sikerült lealkudni egy kicsit, beleegyeztünk hogy egyharmadát fizetjük. Végül Kumar
nem fogadta el a fizetést, hanem kezünkbe adott egy memory sticket. A cég kapzsiságát leszámítva nagyon jó volt a dolog. A videofelvételek is profik voltak, pedig úgy nézett csak ki, mintha simán fényképeznének. Az egészet egy komplett filmbe helyezték be. Kumar meg meglátta bennünk a szegény rokont, és erősködött, hogy ez ő fizeti. Néhány béna kísérlet után abbahagytam.

Otthon ebéd, majd a nekünk is járó privát medencében és egy „Bali ágyban” múlattuk az időt vacsoráig. A Bali ágy egy kis szalmatetős kétszemélyes fekvőhely, megágyazva törülközőkkel, kiszolgálással. Csak nehogy nagyon belefáradjunk.
Vacsora japán étteremben, várakozás közben a gyerekek megkapják az ajándékokat (korábban a kanadai gyerekek miatt nem akartunk kiosztani). Nagy siker a 3d-s toll is.
Maya arcú, japánt játszó látványséf csapkod, csörömpöl, bűvészkedik, szeletel, öntöz, forgat, főz z általunk körbeült asztal közepén egy óriási sütőlapon.t körbeülő. Egyre nő a halom, amit majd meg kellene enni. Senki sem tudja megenni, de jól nézett ki. Nekem egy kicsit kemény a kaja, bár a csirke nagyon omlós. Jól elvagyunk. Robinnal beszélhettem megint egy sort, trainspotting és egyebek. Robin 18 éve van nyugdíjban, a PWC-nél volt könyvelő, sokat járt ki cégekhez. A mai dolgokkal nem foglalkozik, elsősorban unokázik, ha sikerül (Ausztráliában 2, Angliában 2, Kanadában 5), repülni nem nagyon szeret, de azért…, közbeeső időben meg üdülőhajókon is töltök a megérdemeltet. Kedvesek, de utálják, hogy mennyi külföldi van Shrewsburyban, ahol laknak.
Desszerthez átvonulunk a büfébe (még iszom egy kis levest, végre van egy híg meleg lötty, igazából tenger gyüm, de csak a léből veszek. Pompás. Majd csokikrém, és egy pár megkívánt sült virslidarab), majd ott beszélgetünk. Lilyvel hosszabban, és nagyon kellemes és értelmes volt. Láttam rajta az udvariasságot, de jópofa is volt, meg tájékozott. Főleg az iskola, meg a napi élet volt a téma. egy kis részlet, gyorséttermekből lopott sóval sózzák meg a sulikaját, mert nincs íze. haha. Próbálunk sakkozni, mert van valahol egy óriássakk, de nem találom meg, nekik meg le kell feküdni.
Érzelmes búcsú. Andrew Patrícia megölelnek.
Valszeg soha többet ugyanitt.

Még megrendeljük 6-rs a reggelit a szobába. Reggel 7 előtt csak kontinental reggeli van, de nem kérjük a panaszkönyvet.

2018. ápr. 14.
6-kor megérkezik a reggeli, nagy tálca, finom, égre megint kihasználunk valamit. Hurrá.
7-re elkészülünk, kicsekk, kocsit hozza a portaszolgálat, kilépőpapírt elvesztettem, kis zavar, újat adnak. Elindulunk.

Reptéren a kocsileadás hamar ment, a korább kárfelvételi jkv. alapján sima ügy, várjuk a transzfert. A duplán kifizetett full biztosítás visszakéréséhez kapott telszámról nem tudnak semmit. Inkább hagyjuk, nehogy valami okból még többet kelljen fizetni a kocsi sérüléséért. 
Egy kocsival átvisznek a terminálra, némi sorállások, de elviselhető. Ellenállok a bőröndfóliázásnak, az ár itt majdnem duplája a Frankfurtinak, úgyhogy Zsuzsa szíve meglágyul.

Reptér unalmas, de van idő írni a blogot.

Frankfurt felé 2 órás késés. kétszer váltják a kaput is.

2018. ápr 5.
Iván és Csenge vár a reptéren. Otthon kis reggeli, majd elmegyünk Frankfurtba a http://www.staedelmuseum.de/en Staedel múzeumba egy nagy Rubens kiállítást nézni. Az úton Iván emlékeztet történelmi ismereteim hiányára, kontextusba helyezve labancságomat.
Csenge lélekben másutt van, de azért belenéz ebbe-abba a képek között. Kis kávézás, haza.
Ivánnal elmegyünk egy közepes kutyasétára, hogy valamit mozogjak az akklimatizálást meggyorsítandó.
Borka hazajön a szülinapi buliból. Megnézzük a delfines videót. meg a Grand Canyon-ról is valamit, mert a Brigi most éppen ott van. Borka megmutatja egyik új Scratch programját. kis ide-oda ugrálás. helyes.

Kis társasjáték, majd összeesem, amit éjfélkor megbánok, mert nem szabadott volna  kávéivás helyett lefeküdni 9-kor. Így érdekes lesz az akklimatizálódás.

Friday, July 21, 2017

Berlin 2017. július 19.

A mai nap a falé.
Első lépésben végiggyaloglunka a Spree parton az East Side Gallery-ig http://www.eastsidegallery-berlin.de/data/eng/index-eng.htm, ami egy 1300 méteres műalkotássorozat a fal maradványára festve.

Utána a 

Gedenkstätte Berliner Mauer http://www.berliner-mauer-gedenkstaette.de/en/ 

ezisjó volt, mint mindegyik.


Ebéd lonely planetből.  Majd haza gyalog. Ez már a harmadik nap 20000 feletti lépésszámmal.

Otthon egy kis berepült munka, amíg Catherin értekezletet tart Szingapurban. Én alszom is egy sort, majd elmegyünk sétahajózni. 1 órás út, ennyi elég is. Lefele a Tiergartenig felfele a Múzeumsziget zsilipig. Jókat beszélgetünk, majd uána megint gyaloglunk egyet a nagy zsinagógáig  https://en.wikipedia.org/wiki/New_Synagogue,_Berlin, 

Majd egy izraeli étteremben vacsora. Meglepetésre  hoznak kezdetnek egy gyömbérteát, amiben gyömbérdarabok (forró vízben) lebegnek, áznak. El is lehet rágycsálni. Jó, de nem igazán izraeli. Mindenesetre tévedés volt, nem mi rendeltük, de azért kifizettük.

Haza gyalog.
Catherine megmutatja a bennszülött iskolát (http://www.wesleycollege.net/Wesley-Life/Yiramalay-Wesley-Studio-School.aspx) , ahova Eliot is elment néhány hétre, és ahova most ő is elmegy egy sivatagi túrával összekötve. Ez a bennszülött iskola a Eliot Melbourne-i iskolájával van partnerségben, és az érettség előtti három évben képez gyerekeket. A gyerekek egy félévet Melbourne-ben is töltenek. Évente 10-15 gyerek. Csepp a tengerben. De szívet melengető.
Politikai korrektség 1000 százalékos. A bennszülöttek kultúrája teljesen egyenrangú, nem minősítik, nem fejlesztik őket, hanem az együttélést tanulják, gyakorolják.  Kerülik az kulturális eltérés minősítését.

Még belekukkantunk Catherine munkájába (a Szingapuri IBO International Baccalaureat Organization  www.ibo.org), ahol két osztályt vezet, mintegy 10 emberrel. Tanároknak IB képzés. 20000/év az ázsiai-csendes-óceáni térségben. Itt a katalógus: http://ecatalogue.ibo.org/t/35963-ib-workshops-and-resources

Mivel Catherine is és Roelof is Szingapurban dolgozik, de Melbourneben laknak, és sok országba utaznak, rettenetesen sok törzsutaspontjuk lehet, amivel halálra utazhatják magukat szabad idejükben is. De akkor hogyan is dolgoznak. A kulcsszó a hot-desk. Így mindenütt otthon érezhetik magukat. Senkiről nem lehet tudni, hogy éppen hol van, honnan dolgozik.

Lefekvés, hajnalban S-Bahn Schönefeldre.

   



Berlin 2017. július 18.

Reggel irány a Pergamin múzeum, de sajnos nem lehet csakúgy bemenni, hiába van 4 napos bérletünk. Akkor is kellene egy időpontot előjegyezni, amire nem jöttünk rá, hogyan kellene megcsinálni neten anélkül, hogy még egy jegyet kelljen venni.

Igy aztán a német történelem kerül sorra. Deutsches Historisches Museum. ragyogó, sajnos ki  kellett jönni, mert Roelofot hazakísértük, hogy menjen a reptérre.

Utána egy kis uborkaleves ebéd, majd vissza a múzeumba egy 45 előtti sajtófotó kiállításra.

Majd Alexanderplatz, ami egy csalódás. Catherine vigasztal. A Városháza épülete 53 éve tetszik. Kicsit be lehet menni, megpihenünk egy gépszszobor-másolat kiállításban.

Utána Nicolaivoertel. Csendes, szépen felújított óváros, vacsora levesnek mondott lencsefőzelékből. Nem baj, jó volt.
Hazaséta a Spree parton, ahol sok helyen nagy bulik voltak.



Tuesday, July 18, 2017

Berlin 2017. július 17.

Catherine reggel telekonferencián vesz részt. Reoloffal lementünk kávézni, beszélgetni. Érdekes dolgokat mesélt munkájáról. Ázsiában és Ausztráliában 37 üzemben (7000 emberrel) csinálja ezt a lean managementet, főleg a létszámcsökkentés érdekében jelenleg. 10 m USD az ezévi megtakarítási terv (a csoport nyereségének 10%-a.


Elindulunk. Checkpoint Charlie. A közelében fali tablókon a történelem. Olvasgatunk, nézegetünk, szörnyűlködünk. Jó újraolvasni, ismételgetni, megilletődni.

Utána gyaloglás a Libeskind féle zsidómúzeumba.http://libeskind.com/work/jewish-museum-berlin/

A végén meg a Topographie des terrors: http://www.topographie.de/en

Ezután a Reichstag tetőteraszán vacsora.

A végén pedig fényjáték a parlament épületénél. Ismétlőlecke történelemből.




Sunday, July 16, 2017

Berlin 2017. július 16.

Reggeli kászálódás, majd reggeli a Spree parton, halvány napsütésben.


A pályaudvaron 5 napos WelcomeCard kedvezménykártyát veszünk.
Séta Reichstag felé.

A kupola még nyitva van, de nem lehet mára kapni belépőlehetőséget. A jövő héten sajnos a kupola zárva lesz.
Furcsa emlékmű a náciknak áldozatul esett, a Weimari köztársaság 96 Reichstag képciselőjének:.
Szomorú, de a képen látható ronda látogatóközpont tönkretette az egyébkén jobban komponált látványt.


A Brandenburgi kapu környéke,
Erről most nem teszek fel képet.

Starbucks pisilés. Új találmány a nadráglefröcskölő kézsszárító arra az esetre, ha egyedül nem sikrült lepisilni a saját nadrágodat.

Holokauszt emlékmű.
Be is megyünk, én már ismerősként. Catherinék "jóváhagyják", hogy lehet gyerekekkel bemenni. Egy ujabb kép.

Ebédhelyet keresünk. Tripadvisor nélkül egy lépést se. Végül addig gyaloglunk, amig az Unter den Linden egyik étterménél már elég éhesek vagyunk egy kompromisszumhoz.
Uborkaleves, sör.
Zsuzsa telefonon bejelentkezett, hogy estére itt lesznek, szeretnének látni minket. Nagy őrültség, de van benne rendszer.

Humboldt egyetem előtt.



Múzeumsziget. Neues Museum, Nefertiti és társai. osztatlan siker megint.

Van még egy külön kiállítás az ókori kínai és egyiptomi kulturális dolgok összehasonlítása. Kissé nehezen fogható, érdekes, de talán több idő kellene hozzá.
Egy kínai múmia.

Végül hazaséta. Roelof alszik egyet, mi meg éttermet vadászunk. Végül a sarki olasz pizzériában van a randi Brigiékkel.

Mindenki aranyos, jól szórakozunk. Sikerül nem sokat ennem.

Egy kis Brecht fényképezés után


fél tízkor Brigiék nekiindulnak az éjszakának.





Saturday, July 15, 2017

Berlin 2017. július 15.

Némi izgalom indulás előtt. Már rég nem kellett megmérni a bőrönd súlyát indulás előtt. A Ryanair 15 kg-os határát nehezen tudtuk betartani, de végül sikerült.

Berlin napos, otthonos, minden a helyén, Tájékoztatás tt van, ahol kell. Az AirBNB a városközpontban. 100 m-re a Friedrichstadtpalasttól. Beköltöztem, majd egy kis sétával, levesezéssel, kávézással készülődtem délutánra. A Reichstag háta mögött egy kisebb park mellett egy üvegfalon az 1949-es alkotmány első (kb.) 20 paragrafusát. Jól nézett ki. Valamiért azt gondoltam, hogy ezt jobban betartják, mint másutt a hasonlókat  (amúgy azóta kb. 60-szor módosították persze).

Még a Berliner Ensemble mellett Brecht emlékmű és idézet (QR kóddal online hallgatható eredeti beszéddel), lehet egy kicsit a Kurázsi mamán, Kaukázusi Krétakörön gondolkodni. Meg azon, hogy az általa 1949-ben alapított utazó színház 1954-ben költözött ebbe az épületbe, ami 1961. audóg 13-án "esett át" Nyugat-Berlinbe. Nem érte meg.



Vártam, hogy majd délután megérkezik a feladat, amivel szórakozhatom. Nem érkezett meg, de nem volt nagy baj, mert 3-kor elaludtam, és váratlanul majdnem 3 óra múlva tértem magamhoz.

Újabb séta, currywurst (izé, ez nem is jó),

egy kis bevásárlás, hogy nem legyen töküres a konyha, séta az esőben.

Otthon végre megjött a feladat, letudtam, némi undorral elutasítottam két másikat, majd nemsokára megérkeztek Catherinék.

Emlékül közös balatoni kirándulásunkra és borkóstolónkra, kibontottuk a Jásdi pincészetből hozott bort és egy jót beszélgettünk. Eliot a Maccabiah játékokon Tel-Avivban íjászatban volt ausztrál válogatott, és első nemzetközi versenyen negyeddöntős lett.

 Őt kísérte az egész család, közben most már hazament a csapattal, Julia pedig "a" boyfrienddel már Franciaországban utazgat. Voltak Zsókáéknál, és Vikiéknél is. Roelof is Catherine is el akarja hagyni az állását, mindketten vállalkozásba akarnak fogni, ami nem lesz olyan megerőltető, mint a jelenlegi munka. Catherine pedagógus továbbképzőt akar nyitni, Roelof meg "lean" management/production tanácsadást, hogy maradjon ideje a bakancslista tételeinek kipipálására.

Sunday, February 5, 2017

2017. február 4-5.

4-én. Katona Kamra: Tanuljunk hallani. Dinyés Dániel standup. 2. rész. Formatan.
5-én: Eötvös Péter: Operaház. Szerelemről és más démonokról..