Sunday, April 10, 2016

2016. április 10. - Kronberg - Regensbufg - Budapest

Korai indulás, érzékeny búcsuzás.

Regensburgban Dóm és Kőhíd, meg egy kis középkori várossétára útmegszakítás.

A Rosenbergből kávéscsészét importálunk és haladunk Pest felé.

2016. április 9. Kronberg

Tollászkodás, akklimatizálódás.
Az egész nap sikerült egy egyórás sétát tenni a parkban. Az ebédhez a leves este hat órára, a második fogás este fél kilencre érkezett. De így is finom volt. Nem volt egy nagyon megterhelő program.
A zongorát rendesen kipróbáltuk. Ngay on jópofa ez a csendesíthető fajta. Alapvetően mechanikus, de tompítható, illetve fülhallgatóra kapcsolható.

Hát ez volt a hét.

2016. április 8. - Elzach - Donaueschingen - Furtwangen - Frankfurt

Bevásároltam egy kis reggelit, majd indulás Donaueschingenbe, ahol van egy Dunaforrásnak tekintett izé. Igazából ez nem tűnik egyértelműnek, dehát a politikai helyzet odáig fajult, hogy az alternatív forrásokkal szemben ezt tekinti a tartományi kormány a forrásnak. Az okokat nekem még nem sikerült felderíteni, de valószínűleg a vízfolyás egy része a fölt alá szorult, és így korábbi források is vannak.  A legfontosabbnak tűnik a Furtwangen mellett lévő, amit ugyancsak felkerestünk. Ez azt állítja magáról, hogy 100 méterrel van a Rajna/Duna vizgyűjtő területeinek választó vonalától, és valóban felszínesen ez elég hihetőnek is tűnik.
Jól elszórakozunk, beszélgetünk, belemászunk sz olvadó hófoltokba, levesezünk ez ott lévő éttermben, majd nekiindulunk a hazaútnak.. Fél nyolckor értünk Kronbergbe.
 

2016. április 7. - Luzern - Elzach

Korai reggeli, semmi paleo, de azért túléltük. Búcsúnál George nem látszik egészségesnek. 
Goppenheim-Kandersteg vasúton. Után szép út Luzernig, Kissé nehéz  a gyerekek figyelmét elvonni az iPhone-jukon futó játékoktól. (Később kiderült, hogy otthon napi 30 perc van nekik erre engedélyezve, csak erről elfelejtettek minket értesíteni). Az út, a táj pedig gyönyörű.
Luzern Verkehrshaus der Stadt (Közlekedési múzeum),  
Sok érdekesség, látnivaló, ugrálni és megmásznivaló. A feliratok, információk, leírások antimágnesként taszították a gyerekeket. Pedig voltak érdekességek, de ezekkel én szórakoztam inkább.
Viszont műhavon végre egy kicsit felköthettek egy sílécet, úgyhogy a szüzességet el lehetett vesztegetni.

Este 8 után érkeztünk Elzach-ba, a Fekete erdőbe, felkészülve a Duna forrásainak felderítésére.


Némi riadalmat kelt, hogy egy fatüzeléses kályhába kellett begyújtani. Végül azonban ez is sikerült. A ház 9 macskájából csak 2-vel sikerült megismerkedni. A szomszédos étteremben kis vacsi után alvás.

2016. április 6. - Crans Montana

Szóval akkor nincs síelés. Zsóka ötlete, hogy ha jó az idő, akkor legalább menjünk fel a telekabinnal oda szánkózni, ahol egyébként a síelést ajánlották. Jónak látszott az ötlet, de az idő ködös maradt, fent nem lehettet volna semmit látni. Így aztán reggel megkíséreltük a gyerekek iskolai leckéjét megcsináltatni. Ez inkább kudarcos volt. De nem erőltettük a dolgot nagyon. Ezzel szemben lefoglaltunk időpontot a  Realfly  vertikális szélcsatornában (Sion-ban), és ebéd után elvonultunk Sionba egy kis sétára, fagyira, majd a szélcsatornás repülésre.
A repülés érdekes volt, mindkét gyerek vállalkozott rá, és bár teljesen nem engedték el az instruktort, de azért érezték, hogy milyen ez. Én is beöltöztem, hogy ha valamelyik kölyök visszalép, akkor beszállok. De nem került rá sor. 

Vacsora, dumálás, majd az Én és a kisöcsém c filmet (1989, Eszenyi Enikő + más jeles színészek) néztük meg.


2016. április 5. - Crans Monatana

Zsóka finom diétás reggelivel vígasztal. Még nem találtuk ki, hogy mit és hogyan, és hol. Így végül maradtunk a fenekünkön, azazhogy egy kis szánkózást beiktattunk a falu egyik szélén, az éppen utolsókat rugdosó félig fekete hófolton. A gyerekeknek nem nagyon tűnt föl a dolog szegényessége, mi meg jót beszélgettünk.
Ebéd a szokásos paleo diétás fekete rizses rizibizi chorizoval. Nagy sikert arat,  Később egy kis makaó, majd elsétálunk egy játszótérre, ahol kidühönghetik magukat a gyerekek. 
Borka miatt hamarabb kellett visszatérni Zsuzsának, mi meg Csengével window-shoppingolni mentünk, némi fűszáltúrával kiegészítve.
Egy régiségbolt nagy siker, kipróbálunk, megtapogatunk minden furcsa tárgyat, megkongatjuk a kolompokat stb. Kedves boltos, jól szórakozunk. Ezután a sportboltban próbálkozunk, végül sícipőpróbával múlatjuk az időt. Sajnos, végül nem tudjuk a megfelelő cipőt egy sílécre rápróbálni, dehát azért eddig eljutottunk.
Tovább sétálva megtaláljuk a síkölcsönzőt, ahol az ötletem szerint lehetne egy sícipőt sível együtt felpróbálni. A kölcsönzős nagyon szeretett volna üzletet csinálni, és esküdözött, hogy van kezdőknek síoktatás. Fel is hívta nekünk a síiskolát, ahol bizony igent mondtak, hogy tényleg. Na, ebből baj lett, mert azt döntöttük, hogy hazaszaladunk és megbeszéljük a másnapi síelési lehetőséget, még 6 óra előtti lefoglaláshoz.
Zsóka úgy élte meg, hogy felülbíráltuk az Ő véleményét, amely szerint nem lehet kezdőknek oktatást találni már. Ő is odatelefonált és némileg dühbegurult, mert szerinte a tervezett hely egészen kezdőknek nem alkalmas, mert a sífelvonó után egy 100-150 m-es részen halálfélelemben kell lemenni az első leckéhez. Ezt a pályát Zsóka és George ismeri, és nagyon nem ért egyet az ötlettel. Ezt ugyan szépen meg tudtuk volna beszélni, de nem sikerült olyan nagyon szépen. Végülis George a helyzet magaslatán volt, és megoldotta helyzetet, lemondtunk a síelésről.  Zsóka is megbékélt, és előszedte a kedvenc játékukat, a Rummicub-ot, amelyet nagy ovációval játszottak a gyerekekkel. Addig mi George-zsal idegsimító sétát csináltunk a környéken. Elmesélte, hogy most miket csinál a Ferencnek végzett munkáján kívül. A nyugdíjalapjára félretett pénz egyrészével tőzsdézik, és ezzel jól elvan. Nem befektetési jegyeket, hanem egyes vállalatok részvényeit vásárolja, Sajnos, egy nyaki csigolyasérv miatt nem tud sokáig dolgozni, időnként a nyakába gyulladásgátló injekciót kap, hogy elviselhetőbb legyen a dolog. Napi 4-5 órát tud dolgozni, és hosszabb ideig autót sem tud vezetni a merev fejtartás miatt. Kevesebbet utaznak már, csak kb. havonta egyszer.


Vacsora megint kiváló, bár már egy kis szénhidrát is belekeveredett, ami nem volt zavaró. Zsóka még mindig nem volt teljesen békés, nem akarta elfogadni, hogy nem mi erősködtünk, hanem a kölcsönzős csaj. 
A lovagiasság szabályai azért győztek, és George pénzügyi előadásába fordult az este.  Zsuzsa és a gyerekek kidőltek, de érdekes volt a lakásvétel vagy -bérlés mérlegelése az ő szemükkel. Véleményük és tapasztalatuk szerint ha hitelképes az ember, és 4-5 évet egyhelyben számít maradni, akkor érdemesebb venni, de csak jó helyen. 3 fő szempont: Location, location and location. A jelzálog havi díja ál.t azonos egy lakbér mértékével. Két lányuk két példa. Vicky és Alessandro félretesz (később is lett  gyerekük), az önrészre kölcsönkapott pénzt már vissza is fizették George-éknek. Patricia viszont nem tudta visszafizetni, és persze nehéz is ezt várni, követelni egy gyerektől. Patricia elvált, és most egyedül (?) fizeti a jelzálogkölcsön részleteit.


Megbeszéltük  a majonézkalandot is. Zsóka megint indulatos lett, szerette volna, ha erről nem beszélünk, mert ez már a múlt. George viszont szívesen ment bele a beszélgetésbe. Érdekes volt, hogy - a néhány hete erről megkérdezett Ferenccel egybehangzóan - a kudarc okát nem elsősorban, sőr nem említendően a menedzsment hibájának következményeként látja, hanem abban, hogy rosszul mérték fel az országkockázatot, a piac működését, és az ingatlanpiacot. Ők inkább versenypiacnak látták Magyarországot, és kiszámíthatóbbnak gondolták, amelyik jobban fog fejlődni. Ference szerint az elején túl sokat vett ő ki a cégből mintegy osztalékként, és nem képződött elé erő a továbbfejlődéshez. A bővítésnél ez nagy gondot okozott. Azt is gondolták, hogy a nagyobb gyár ingatlan értéke még akkor is nyereséget fog hozni, ha a vállalkozás nem is lesz sikeres. De hát ez nem így lett.   Mi Zsuzsával menedzsment problémának éltük meg a dolgot, de nem ez jött vissza most. Lehet, hogy csak tapintatosak voltak. Én azért a szűkebb, alacsonyabb perspektívából azért még mindig azt hiszem, hogy, nem a Gyurcsány, hanem én  vagyok a hibás :)

2016. április 4. Verona - Crans Montana

Reggeli a szálláson, elég szegényes, de nem is akarunk hízni.
Veronában már semmit nem nézünk, titokban egy milánói megállás szerepelt a tervekben, mielőtt Svájcba belevágnánk.
Milánó nem volt nagy élmény a kölyköknek, hiszen nem egy állatkertbe, hanem a főtérre és a Dómra irányítottuk a figyelmet, de ez nem látszott nagyon érdekesnek. Némi galambozás után felkerestük a passzázs üzletsorát és egy igazán helyes wc-t, ami megfelelően pótolni látszott valamit a turisztikai élményekből.

Svájcba a Simplon hágónál az autószállító vonattal (Iselle di Trasquera - Brig) jutottunk át, ami elég izgi volt, legalábbi valamennyire látványos.
Brig után még 90 km Crans Montanaig. Sok havas hegy, napfény, minden tökéletesnek látszott. Kissé nehezen birkóztunk meg a különböző GPS-ekkel, de végülis este 7 után megérkeztünk Zsókáékhoz. Kellemes paleo vacsora, beszélgetés. Rossz hírek: nincs hó, a főn elolvasztotta, amin akartunk volna síelni, és ahol maradt hó, ott nem tudnak kezdőket fogadni.


Ez csak a kezdet volt, mert később kiderült, hogy a korcsolyapálya, az uszoda és még egy pár hely bezárt, mert a szezonnak vége van. Kissé üresnek tűntek a következő napok tervei.